Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
megoldásainak technikai módozatairól a géppel való termelés szemlélete kezdte elvonni, ezért ítélte fontosabbnak — a gépesítést illetően azonos követelmény mellett — a talajerőutánpótlásnak és a talaj előkészítésnek Magyarországon elhanyagolt kérdéseit valamely gépalkatrész ilyen vagy olyan kiképzésével szemben. A sík talajon való gépi vetést nagyjában már problémamentesnek látta, mert a merítőkorongos vetőgépeknél ,,jobb és egyszerűbb gépet nem fogunk egyhamar kitalálni", aki pedig csak gabonát vet géppel, annak az amerikai szerkezetű vetőgép a magyarországi talajviszonyok és talajművelési formák között teljesen megfelelő. Ezeknek a kategóriáknak vetőgép-igényével kapcsolatban csak zavart okozott, hogy ,,az utóbbi időben a vetőkészülékek szerkezetében divatos lett a mesterkéltség, de ez természetesen semmikép sem emeli a vetőgép gyakorlati értékét". 72 Annyival inkább sem, mert az újrendszerű vetőkerekek legtöbbje szerkezetileg még nem nyerte el végleges formáját. Ahány gyár, ahány géptípus, annyiféle vetőelem volt forgalomban, 73 legnagyobbrészt amerikai minták után, hogy a nem egyenletes talaj viszonyai között is megfeleljenek. Az amerikai újítások átvételében élen jártak a német vetőgépgyárak. Elsőnek a halberstadti Dehne-gyár kísérletezett a menetsebességre, talajegyenetlenségre kevésbé érzékeny, tolókerekes vetőszerkezettel. A vízszintesen bordázott Hoosier-féle tolókerék Dehne átszerkesztésében egy-egy fajta mag vetéséhez volt alkalmas, de Dehne háromféle magnagysághoz, három cserélhető tolókerék-garnitúrával készítette gépét, s ezzel eleget tett az európai univerzális vetőgépigényeknek. Különösen kis sűrűségű vetésre fél szélességben bordázott kerekek is készültek a géphez, a gabonavetés finomabb magelosztását pedig a tolókerekek köpenyének kétszeres bordázásával biztosították. A hallei Zimmermann-gyár, amely hegyi vetőgépeit már azelőtt is az amerikai Superior némiképpen módosított vetőtárcsáival szerelte fel, elsőnek vette át Hallensis nevű vetőgépéhez a Dehne-féle bordás tolókerekeket, de ezek már változtatható munkaszélességűek voltak azáltal, hogy a bordás kerék munkában levő felületét a tengely irányában történt eltolással csökkenteni vagy növelni lehetett. Mivel ezek a vetőkerekek felül szórták ki a magot, ami zúzódásra érzékenyebb magvak (hüvelyesek, nedvesen pácolt gabona stb.) törésére adott lehetőséget, a Sack-gyár úgy alakította át a tolókerekeket, hogy azok alulról hullatták ki a magvakat, így a törés veszélye lényegesen csökkent. A Hallensis 5—21 sorosan, páros és páratlan számú vetoes or oszlyákkal, összesen 24 féle változatban készült, A sza72 Thallmayer-cikk. K 1896. aug. 15. 73 Lencz Ödön: Mezőgazdasági gépek és eszközök. H. n., é. n. (Bpest 1897?) 48. kk.
