Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
fedőt a magszekrényre, az törte a magot, ha nyitva hagyták, a mag menetközben kiugrált, belepte a szántásból felvert por. A vetőszerkezet is sokszor törte a magvakat. Ennek oka nem mindig konstrukcionális, sokszor csak a helytelen kezelés volt. A magvezető csövekkel az volt a gond, hogy sokszor eldugultak anélkül, hogy a gép vezető észrevehette volna. Sok hibalehetőség volt a vetőkapák (csoroszlyák) körül. Gyorsan elkoptak a csoroszlya kapafejei, amelyek a mag számára a magágybarázdát húzták, tehát a vetés sorsára döntő mértékű befolyásuk volt. A kapafejek újraélezése megoldatlan volt. Betét-kapaélek használatára is gondoltak a gépszerkesztők, kerültek is ilyenek forgalomba, csak a felerősítésük volt körülményes. Sok kísérlet történt a vetőkapa-sorok távolságának állíthatósága érdekében, minthogy általában minden vetőgép csoroszlyái között gyakori volt az eltömődés, ami egyenetlenné tette a vetést. A kapáknak a talajhoz alkalmazkodó, vertikális mozgása, amitől a magvak elhelyezésének kellő mélysége függött, kissé rögösebb talajon egyenetlenné vált. A mozgó géprészekben sok kárt okozott a por, ami részben a föld, részben a magtömeg felől fenyegette az érzékenyebb szerkezeti elemeket. A por elleni védelemre nem gondoltak a konstruktőrök, annál inkább kívánatosnak tartották azt a vetőgépek használói. A bevetett területet mérő és mutató szerkezet alkalmazását is sürgették. Herényi Gothard Sándor szerint „legtekintélyesebb gépgyáraink egy indokolatlan divat után rohanva", a könnyen eltömődő, merev tölcséreket „vagy a golyócsuklós Saok-utánzatot" vezették be, de helyesebbnek tartotta volna, ha „apró specialitások" helyett azt oldották volna meg, hogy a sorvetőgépet könnyű szerrel át lehessen alakítani műtrágyaszóró kombinált vetőgéppé. 51 Ugyanez a szerző a jó vetőgép követelményeit bírálati szem pontokul összefoglalta. Ezek a szempontok tükrözik egyben a kor vetőgépeinek hibáit is. A vetőgép munkájának minőségére vonatkozó bírálati kérdések: „1. állítható-c a vetőgép minden mennyiségű vetőmagra a szükséghez képest? 2. egyenlő-e a magmennyiség minden egyes sorban? 3. egyenlő távolban hull-e a mag egymás után a sorokban? 4. egyenlő-e az elosztott magmennyiség ugyanazon egységül felvett vízszintes, emelkedő, süllyedő vagy lejtős területen? 5. egyenlő mennyiségű-e a magelosztás bizonyos egységi területen a gép változó sebességű mozgása közben? 6. egyenlő mélyen süllyednek-e be a vetőcsoroszlyák a talajba? 7. képes-e a gép a magot minden viszonyok közt alátakarni? 8. szükséges-e fogasolás a vetés után? 9. nincs-e kitéve eldugulásnak a cső és vetőcsoroszlya, valamint a vetőszerkezetet hajtó fogaskerék-rendszer? 10. nem torlódnak-e fel hantok a csoroszlyák előtt? 11. a vetőmag hány százalékát sérti meg vetés közben a vetőszerkezet?" 51 Herényi Gothard S.: A sorvetőgép átalakítása ... MSZ Magyaróvár 1887. V. 217.
