Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
Hogy jó nyomon jártak, akik meg akarták tanítani a gazdákat a gépi munka helyes értékelésére, igazolta az 1871-'ben Miskolcon, a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület által rendezett általános kiállításnak Felsőzsolcára, Szathmáry Királyi Pál birtokára kihelyezett mezőgazdasági gép- és eszköz-részlege, amiről Deininger Imre, a debreceni gazdasági tanintézet tanárának jelentése úgy referált a minisztériumnak, hogy a kiállításon különösen nagy számban voltak vető- és cséplőgépek, és az érdeklődés is ezek körül volt legnagyobb. A gépverseny során azonban, amikor a gépeket a környék gazdáinak működés közben bemutatták, ,.a vető gépek közül díjazottaknál nem a munka, munkaeredmény, a vonóerő szükséglet s az előnyök összege, — levonva a hátrányokra eső tényezőket, vétettek irányt adókul", hanem inkább a szemre való megtetszés. Ez a panasz nem volt újkeletű, mert — mint ezzel több esetben az érdekképviseleti központ géptani szakosztálya is foglalkozott -— sokszor a tetszetősen festett külszerkezeti alkatrészek színhatása döntötte el a bírálóbizottság véleményét. Egy időben tilalmazták is a feltűnően festett mezőgazdasági gépek részvételét díjazással járó kiállításokon. Ezúttal nem kisebb szaktekintély, mint Deininger professzor vonta kétségbe az országos gépverseny zsűrijének külsőséges befolyásoktól való mentességét. Főleg a vonóerő szükséglet nagy fontosságú szempontjának figyelmen kívül hagyását kifogásolta a jelentés, mert míg a soproni Závár és Stoye cégnek elsődíjas, aranyérmet nyert, 13 soros, javított Garrett-rendszerű vetőgépe 5 7 / w mázsa vonóerővel dolgozott, tehát nehéz járatú volt, lévén öntött vas helyett legnagyobbrészt vert vasból, addig a nyitrai gépgyár vasszerkezetű, 13 soros vetőgépe, amelyhez csak 2 3 / 4 mázsa vonóerő kellett, harmadik díjat, ezüst érmet kapott, holott a jelentést tevő szakvéleménye szerint éppen könnyű járása és könnyen kezelhetősége miatt elsőt érdemelt volna. Ez a fajta vetőgép lett volna alkalmas Magyarországon kisebb gazdaságok számára. A díjazottakon kívül más vidéki gépüzemek is jelentkeztek a miskolci kiállításon. Ott volt egy sorvető géppel a kassai Csermely völgyi Gazdasági Gépgyár, egy 13 sorossal a nagycenki Bokor-gépműhely, egy gyors-vetőgéppel Tiszafüredről Sarkady Ferenc és burgonyavetőkkel a tornai Virág Vince. 164 m Sorozata a borsodmegyei ipar és gazdasági kiállítási tárgyaknak. Miskolc 1871. 11. kk.
