Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
adatai, amelyek szerint 1870-ben Magyarországon (Erdély és Horvát-Szlavonország nélkül) volt: 144 0—5 k. h. 1 108 993 gazdaság 5 766 660 k. h. 15,6% 5—30 k. h. 706 241 gazdaság 5 841 300 k. h. 16.0% 30—200 k. h. 91 070 gazdaság 5 200 000 k. h. 14,1% 200—1000 k. h. 11 525 gazdaság 5 500 000 k. h. 14.9% 1000—10 000 k. h. 4 332 gazdaság 11 800 000 k. h. 32,0% 10 000 k. h. felül 166 gazdaság 2 700 000 k. h. 7,4% összesen: 1 922 327 gazdaság 36 807 960 k. h. 100,0% Feltehető, hogy az 1871-ben megszámlált 6293 vetőgép legnagyobbrészt a közép- és nagybirtokon oszlott meg, tehát az akkori kategorizálás szerint a 200 holdon felüli birtoknagyságokon, 145 ezek száma 16 023 volt. A közép-, de főként a nagybirtokok leltárában nem egyesével fordultak elő a vetőgépek, minek következtében a meglevő vetőgépek megoszlása a birtokoknak még kisebb körére szorítkozott, ami azt jelenti, hogy a közép- és nagybirtoknak is csak kis hányadán indult meg a vetés részbeni, még pedig a szántóterülethez képest kis részbeni gépesítése. Nagyobbarányú volt a vetőgéphasználat a kukorica-, répaföldeken, míg a gabonaféléket még a gépesítés terén élenjáró néhány nagybirtokon is nagyrészt kézzel vetették. A statisztikai adatokból levonható következtetések részben összhangban vannak egyes vidékekről, uradalmakból származó vetőgépellátottsági adatokkal, másutt nem igazodnak a táj statisztikai képéhez. A szegedi határban, amelynek 71 987 k. hold területéből 22 257 hold állt szántóföldi művelés alatt, 146 1872-ben még nem volt egyetlen vetőgép sem. „Termelésben — írta a város monográfusa — a jobb eszközök használata kezd terjedni, de csak lassú ütemben. 1872-ben a város határában mindössze 9 gőz- és 2 lóerejű cséplőgép, 1954 vasalkatrészes és 358 faeke, 87 szecskavágó, 57 tengerimorzsoló, 23 répavágó, 220 vas-, 49 fa-, 2477 tüskeborona, 5 vas- és 47 fahenger, 122 szelelő rosta volt." 147 Az Alföld extenzív mezőgazdálkodási viszonyai alól a szegedi határ nagyparasztsága sem volt kivétel. A korszerű termelő módszerektől kevésbé idegenkedő Dunántúlon is sok példája volt az uradalmi méretek közt is nehézkesen induló belterjesedésnek. Az 1860-ban megalakult Győrvidéki Gazdasági Egylet „fő törekvése a gazdálkodást érdeklő újabb találmányokkal és fejleményekkel tökéletesen megismerkedni . . . azokat a nép közt terjeszteni". A törekvés eredményei között akkor az is nagy jelentőségű volt, hogy az országosnál messze144 Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából. Bpest 1889. 145 A Keleti Károly által felállított kategóriák szerint: 5 holdig törpebirtok, 30 holdig parasztbirtok, 200 holdig kisközépbirtok, 1000 holdig középbirtok, 10 000 holdig uradalmi birtok, azon felül latifundium. 146 Keleti K. i. m. 147 Szüts Mihály: Szeged mezőgazdasága. Szeged 1914. 325. — Kis, Tonelli, Szigethy: Szeged. Bpest 1927. 153.
