Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

még csak helyenként és lassúbb átmenetekkel tekinti alkalmazhatónak."

9S

" A gyorsabb ütem hívei közé tartozott Lónyay Gábor, Kenessey Kálmán, Peterdy Gábor, Galgóczy Károly, a halogatók pártján állt Darányi Ignác,. Érkövy Adolf, Sporzon Pál és Kautz Gyula is. Utóbbiak is egyetértettek azonban egyes gépek ekkortájt sokat vitatott kérdéseiben. Kautz szerint r ,,ami különösen a munkáskezekbeni hiány pótlására legczélszerűbbnek mutatkozó gépeket . . . illeti, ez irányban élénk eszmecsere folyt hazai körökben az utóbbi másfél évtizedben, s erre nézve köz volt a meggyőződés, hogy egyik leghathatósb eszközt képezik földművelésünk előbbre vitelére nézve". A vetőgép azonban nem tartozott a munkáskéz-probléma szempontjából fontosak közé. Nagyrészt teoretikus volt Ditz Henriknek az a megállapítása, hogy ,,ritka ország olyan alkalmas gépek bevezetésére,, mint Magyarország, nagy kiterjedésű birtokaival, a művelt földek tökéletesen geometrikus formáival, a talaj egyenletességével."

96 Ennek ellenérecsak kis számú nagybirtok versengett a gépek alkalmazásában, azok is inkább csak az extenzív gazdálkodás keretein belül, hiszen Magyarországon még a 60-as évek felé is általános volt a háromnyomásos gazdálkodás, a gazdaságok nagyobb részében istállózás, trágyázás még alig volt található, a termőföld egyharmada minden évben bevetetlen maradt.

97 Az allodiális gazdálkodás kiterjesztésének gyorsuló üteme nem egyértelműen hatott a munkafolyamatok szerszám-, eszközanyagának korszerűsödése irányában. Az Eszterházyak tatai és gesztesi uradalma a majorsági gazdálkodásban megtartott két gazdasága számára állandó feladatként gondoskodott a gép- és eszközleltár gyarapításáról. 1851-ben egy-egy újrendszerű kapálógépet szereztek be, a gazdaságokban tehát vetettek már sorvetőgéppel. 1859-től 1867-ig a cséplőgépek száma 1-ről 3-ra, a vetőgépek száma 4-ről 11-re nőtt, ezek között kukoricavetőgépek és répavetők is voltak.

98 Rendszerint a saját üzem kiterjesztésének lehetősége sem késztette a földesurat a hagyományos művelési módok feladására, mert a munkaszervezet feudális rendszerének átörökített előnyeit még ki tudták használni azok, akik a régihez körömszakadtig ragaszkodtak. Fekete Ferenc 1200 holdas kosuti (Pozsony m.) birtokából 1100 hold állt szántóföldi művelés alatt, mégis a vetés 1862-ben még kézzel történt, mert „majorsági zsellér-rendszere következtében olcsó és elegendő kézi munkás állván rendelkezésre mindig, gépekre költeni szüksége nincs".

99 Báró Nyáry Antalnak Pesttől 4 mérföldnyire, a pilisi határban volt 1500 holdasbirtoka, abból 800 hold volt szántó. A birtokon a vetés 1862-ben kézzel.. 95 Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története. Pest 1868. 4. fej.. 3. §. 527—28. üü Ditz H. i. m. 226. 97 Pach Zs. Pál i. m. II/2. 33. kk. 98 Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom... Bpest 1957. 427. 99 Jószágismertetés II. Fekete Ferenc kosuti gazdasága. Pest 1862.