Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
main a gabona közönséges sorvetésének szükségessége, agrotechnikai jelentősége, hasznos eredményei felett. A magyar mezőgazdasági gépgyártásnak egyik előfutára volt a főhercegi uradalomnak Magyaróváron megtelepített szerszámgyára, amely az. uradalmi javító munkán kívül gépeket, eszközöket is készített, és külső rendelésre is dolgozott. A gyárban megrendelhető cikkek 1860. évi listájában egyike az elsőknek a kanalas szórvavetőgép. Ugyanakkor a mosoni Pabst és Krauss gépgyár 4 műhelyben 25 munkással dolgozott. Legkeresettebb gyártmányai közt volt a Garrett-rendszerű sorvetőgép, a Krauss által konstruált 9 vagy 11 soros, kanalas, előállvány nélküli vetőgép, valamint az Albán-féle és egy más típusú szórvavetőgép. 94 A korszaknak ez a néhány adata is alkalmas annak illusztrálására, hogy a feudális munkakötelezettség burkolt formában (ledolgozás) történt újjáéledése, ami 1848/49. után jellemezte a nagybirtok és a dolgozó parasztság munkaszervezeti kapcsolatait, ezután is termelte az extenzív mezőgazdálkodás továbbélésének politikai és gazdasági feltételeit. A változás, jelentős részben nem a gazdálkodás nagyüzemi formáinak bővítésére befolyásolta a nagybirtokot, hanem a társadalom más rétegeiben már jelentkező tőkeakkumuláció érdeklődését kihasználva, a bérleti rendszerben keresett kiutat, minthogy a jobbágyerőn alapuló terménygazdálkodás helyére — tőkéje, hitele hiányozván — nem tudta gyorsan behelyettesíteni a pénzalapú gazdálkodásnak számára amúgyis idegen módszereit. A bérleti forma időhatárhoz kötöttségénél s gyakran elaprózottságánál fogva csak kevéssé volt alkalmas a termelési rendszerekben és a technikai fejlődésben a kívülről jelentkező ösztönzések elfogadására, illetve a bérleten nagyobb befektetések megtételére. A részes művelésre, ledolgozásra adott urasági földeken még kevésbé születhetett meg a korszerű technika alkalmazásának igénye. A külterjesség tehát nagyjában továbbra is jellemzője maradt a magyar mezőgazdaságnak. Még korántsem általános, sőt csak szórványosnak mondható a fejlettebb munkaeszközök, gépek racionális használata.. Még abban sem volt egyetértés, hogy a magyarországi viszonyok alkalmasak-e már a belterjes gazdálkodási formák szélesebbkörű meghonosítására, ezen belül elsősorban a gépi erőnek a termelő munkában való kiterjedtebb alkalmazására. ,,Azon kérdés körüli eszmemozgalmakban — írta Kautz Gyula, a kor neves közgazdásza —, hogy belterjes vagy külterjes gazdasági rendszer követtessék-e ezentúl. . . itten is két párttal találkozunk; az egyik, mely az intensiv gazdaságra való áttérést siettetni, mielőbb eszközöltetni akarja, s ettől vár üdvöt. . . míg a másik, melly Széchenyi iskolájának nyomdokain járhat, a belterjes és váltógazdasági rendszert viszonyainkban 04 W. Hecke: Die Landwirtschaft der Umgebung von Ungarisch-Altenburg. Wien 1861. 51, 147, 209.
