Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
lensége". !):i A gépi vetéshez szükséges munkafeltételek gyakori hiánya minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy azok között, akiknek a vetőgéppel dolgozniuk kellett, kialakuljon a korszerű munkaeszközöktől való idegenkedés. Ellenkező képet mutatott a mosoni vidék a géppel való vetés elterjedése tekintetében. A gépesítettség foka a környék birtokain már 1860 táján magas volt. Ennek okát nemcsak a Mosonban 1856 óta működő Pabst és Kraus s mezőgazdasági szerszám- és gépgyár piacközelségében kell keresni, hanem a területen működő tangazdaság ösztönző példájában is. Ott volt azonkívül az 1756 k. holdas főhercegi birtok, amelynek 1140 hold szántójához 3 Garrett-sorvetőgép és 2 Alban szórvavetőgép volt leltárban 1860-ban. Egy régi skót és egy újabb amerikai járgányos cséplőgépen kívül vetőgépekből volt a birtok gépleltárának legjelentősebb tétele. Ugyanilyen fontossággal jelentkeztek a vetőgépek a magyaróvári mezőgazdasági tanintézethez tartozó gazdaságban, de aránylag elég korán a vidék egyéb gazdaságaiban is. A gabonafélék vetése ebben az időben szórva vetőgéppel és sorbavetővel egyaránt történt, így a tangazdaságban is, miután a sorbavetést már nem mindenki ismerte el a vetés legjobb módjának. Ekkor is voltak azonban szép számmal Mosonban, akik csak sorbavetőgépekkel juttatták földbe gabonavetéseiket, A tangazdaságban és annak példáján felbuzdulva más gazdaságokban is folytak még kísérletek a gabona kapás sorművelésével. Évek során át vetettek búzát, árpát 10 hüvelyk széles sorokba és kapálták lókapával, de a kapás sorművelés előnyös volta itt sem volt kétségbevonhatatlanul megállapítható: azonos körülmények között hol a kapált búza hozott többet, hol a szórva vetett, A kapálás nélküli, 4,5 hüvelykes sűrű sorokba történt gabonavetés sok szempontból inkább kifizetődőnek mutatkozott. A tangazdaság megállapítása szerint a gabona sorba vetésének legfőbb haszna nem a vetőmagmegtakarítás, ami náluk holdanként 0,4—0,8 mérőre rúgott, hanem a mag tenyészigényeinek megfelelően szabályozható mélységű vetés, az ebből eredő maximális csírázási százalék. Géppel sorba vetették a mosoni földeken a repcét, répát, csalamádé kukoricát is. Három évtizedes múltja volt ezen a vidéken a gépi vetésnek. Korábban csak a Williamson-féle dobvetőgépeket használták, de 1855. körül felváltották ezeket a Garrett-sorvetőgépek, és a forgószelencés dobvetőgépeket már csak repce és olykor répa vetésére használták. A Garrettgépek előnyét abban látták, hogy azokkal már mindenfajta veteményt lehetett vetni tetszés szerinti távolságokra és ami a legfontosabb: magfajtánként szükséges mélységre. Ezeket az eredményeket azonban a mosoni vidéken sem könnyen és nem máról holnapra érték el. Még 1860. táján komoly és harcos viták zajlottak az agrárközélet különböző területi fórus?l Pannonhalmi Gazd. Ltár. Gazdaságok havi jelentései és számadásai cs.
