Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
által régi időtől fogva figyelmünkbe ajánltatik. Nem irtózik ettől többé a magyar ember, sorba veti a repczét, takarmánykukoriczát, sat. ha kívántatik, meg is kapálja, fel is tölti, használja ez idő szerint a vetőgépeket." 91 ' A mezőgazdák pozitívabb hozzáállása, az újtól való húzódozás legyőzése mellett is azonban vidékenként, uradalmanként alapvetően különböző gyakorlat alakult ki a regionális és helyi viszonyok függvényeként. Festetics György 1864. évi utasítása az oltári gazdaságnak így szólt: „Őszi vetései az Uradalomnak ... jó és gondos munkára mutatnak, a Garrett-féle vetőgéppel szép mennyiségű föld lévén be magozva. Kívánatos volna, hogy a repczét is a vetőgép után vettetné a Tisztség, mely által nemcsak az volna nyerve, hogy szép, egyarányos lenne a vetés, hanem sorba kerülvén az, őszre feltöltögettetne s így a téli fagytól megóvatna, minden esetre több termést biztosítana, mint amennyit az egy aránytalanul elszórt vetés után lehet várni. Ennél fogva oda utasítom tehát a Tisztséget, hogy a repczét ezentúl gép után sorba vettesse és szokott mód szerint műveltesse." 92 Eszerint az őszi gabona korszerű vetése mellett a gazdaságosság szempontjából sorművelésre legalkalmasabbnak talált repcét 1864-ben még kézzel vetették a Festetics-birtokon. A pannonhalmi uradalom tarkányi gazdaságának leltárában 1860-ban,. s még 1867-ben is, a vetéshez tartozó szerszámok felsorolásában csupán 4 vetőlepedő találtatik. 1868-ban vettek két vetőgépet, a kettőt 470 forintért. 1873. májusában, miután a kukoricavetés kirothadt az uradalmi táblákból, azokat újra szántották és géppel elvetették, majd szeptemberben 240 hold búzát és 14 hold rozsot vetettek el két géppel. 1877. szeptemberében az uradalom ölbői gazdaságában 97 holdra szórtak ki rozsot két géppel és 35 holdra kézzel. A szentmartoni gazdaságban 1872-ben nem vetettek géppel mást, csak 15 hold répát. Még 1877-ben is ,,az őszi vetésnél géppel nem dolgozhattunk, miután 10 négy ökrös fogatú erő a legnagyobb dolog időben más gazdaság részére volt igénybe véve két ízben egy-egy hétig, s így gép alá a földet kellően nem készíthettük elő, a jövő tavasszal azonban géppel is fogunk vetni". (Szentmárton csak 1890-ben jutott el odáig, hogy 3 sorvető, 2 szórvavető és 1 répavetőgép volt a leltárában. Ekkor már a csanaki gazdaságban 3 vetőgép mellett gőzcséplő garnitúra is dolgozott.) Nehezen barátkozott meg a vetőgéppel a veszprémi kerület, amelynek 1873. évi jelentése szerint ,,a méltóságos urodalom kívánalmainak a kerületben eleget tenni nem lehetett, abból a részből ugyanis, hogy a vetést gépekkel eszközöltük volna". így sorolja fel az okokat: 1. az elvégzett szántás vetőgép alá nem megfelelő, 2. a kerületbe diszponált vetőgépek nehézkesek, 3. „a gépek elhanyagolása általi némi részbeni hasznavehetet91 Letenyey Lajos: összes Munkái I. Irányeszmék. Pest 1865. 23. 92 OL, Festetics család keszthelyi Itára, C. Birtokigazgatás, VII. utasítások 1126. cs. 376.
