Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

kapás sorművelés csak kukoricánál, répánál, repcénél rentábilis. Korizmics kivételt tett: ,,a kapálás jó szolgálatot teszen az őszi árpának, miért is sormívelése nagyon ajánlatos", de ezzel már jelentéktelenre szűkítette a kapás sorművelés szerepét a gabonatermesztésben. Fokozottabban tükrözte ezt 1858. évi kijelentése: „Minthogy a 10 hüvelyk távolságú sorok közötti kapálás költséges, és nagyobb gazdaságokban nem mindig kivihető annak idejében, most már a sorokat többnyire mintegy 6 hüvelyk távolságúakra húzzák össze, s így akarják a sormívelést kapálás nélkül gyakorlatibbá tenni."

72 Az egyszerű sorvetést illető vita tovább gyűrűzött a szórvavetés híveivel. Korizmics nagy szaktekintélye birtokában sem foglalt egyértelműen állást ebben a kérdésben. ,,Az őszi búzát szórva vagy sorba vethetjük, s nincs semmi különös ok éppen az őszi vetésnél egyik vagy másik módnak elsőséget adni." Ditz Henrik állásfoglalása a 60-as években már határozottabb: „Sorvetés, magkímélés kedvéért, ott háládatos, ahol a magnak magas ára van, s hol az az egy-két mérő, melyet a vetésnél megtakaríthatni, vagy mellyel aratáskor többet nyerhetni, megfizeti a sorvetéssel járó tetemesb költekezést; hol azonban a munka — még a gépé is — oly drága s a termények ára oly alacsony, mint Magyarországon, ott gyakran fog ismétlődni, hogy sorvető gép alkalmazása kárt okoz, s még ha csakugyan hasznot hajtana is, ez semmi esetre sem akkora, mint ott, hol a vetés és termés ára tetemesb, minél fogva itt a gép behozására nem fog az ember annyira unszoltatni, mint másutt."

73 A külföldi példák és hazai kísérletek ilyetén mérlegének kialakítását előhangolta a világ búzatermesztő területeinek emelkedése, a búzaáraknak ebből eredő csökkenése. 5. Speciális és univerzális vetőgép-típusok kialakulása A búza-dekonjunktúrával egyidejű volt a repce-konjunktúra jelentkezése. A repce hálás volt a kapás sorművelésért olyan mértékben, amenynyire a terményárak akkori alakulása mellett kifizetődő volt a termesztése a nagyobb termelési tőkét lekötő agrotechnikával. A repce soros gépi vetése és lókapás művelése Magyarországon is szokásba jött egyes nagyuradalmakban. Használták erre a célra a Williamson-féle forgószelencés aprómagvető továbbfejlesztéseként ismert hohenheimi 2 és 3 soros, a rimaszécsi 4 soros és a legjobbnak tartott Garrett-féle 5 soros repcevetőgépet. A 2—3 sorosak egy lóval, két emberrel napi 3—4 holdat vetettek el, a Garrett 10 holdat. Használtak repcevetésre különböző répa vetőgépeket is,

74 72 Korizmics, Benkő, Morócz i. m. V. 69, 75, 79. 73 Ditz H. i. m. 2. magyar kiadás, Bpest 1874. 198. 74 Korizmics, Benkő, Morócz i. m. V. 52. és III. 246. (A répát sokfelé úgy vetették, hogy a gomolyt mozsárban megtörték, s úgy öntötték fel a repcevetőgép magszelencéjébe, vagy a megtört gomolyt kézzel vetették el.)