Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

és megfordítva. Magyar találmány volt a vetőszelencéknek fordulásnál egy mozdulattal történő elzárhatósága és mélység-egyenletesség biztosítása végett a repcevetőgépen a Hornsby-féle, egymástól függetlenül mozgó vetőkapák alkalmazása. Ezeket az újításokat Molnár Lajos technikus, Rock István pesti gépgyárának üzletvezetője szabadalmaztatta 1859-ben. Az övé volt az az újítás is, hogy az általában rögzített sortávú repcevetőgépeken a sortávolságot 8—24 hüvelyk között változtatni lehetett. A Röck-gyár vasból készítette ezeket a gépeket, háromsorosan 65, négysorosán 85 forintért.

75 A rimaszécsi négysoros repcevetőt Vay Alajos kézi használatúra alakította át: egy ember két rúd közt tolta a gépet. A kipróbálás Bánrévén történt. Megállapították, hogy egy ember 4 holdat vethet el vele naponta, mintegy 20 kr költséggel. Ugyanakkor — a feltaláló ismertetése szerint — •a négysoros, fogatos repcevetőhöz 4 ember kellett, ezek napszáma összesen 4 ft, a pár ökör napi költsége 2 ft volt. A gép teljesítménye napi 6 hold lévén, fogatos erővel egy hold repce elvetése 1 ft-ba került. Az újított repcevetőgépet különböző lyuknagyságú magszelencék cseréjével gabona, kukorica, lóhere, borsó vetésére is használták. Az újítást az 1857. évi országos kiállításon „1-ső rendű dicsérő oklevéllel" jutalmazták.

70 Sebestyén László pesti gépésznek négysoros, fogatos repcevető találmánya az 1857. évi kiállításon a legolcsóbb ilynemű gépként vonta magára a figyelmet, 50 ft volt az ára, alkalmas volt répa, kukorica vetésére is,

77 de magtakaró hengerkéi nem voltak. Az állattenyésztés fokozódó szükségletei, a kapitalizálódó mezőgazdaság ipari érdeklődése megnövelte a kukorica- és répatermesztés méreteit. l3ok új változata alakult ki a speciális répa és kukorica sorvetőgépeknek s azok többféle univerzális típusának. Használták répavetésre, a szükséges sortávnak megfelelően csökkentett számú csoroszlyákkal, a normál Garrett-sorvetőgépeket is. Először Oroszországban, a Kiev-környéki Bobrinsky-birtokon, az 50-es évek elején vetettek Garrett-gépekkel többezer deszjatin területen cukorrépát egy angol mérnök felügyelete mellett. Innét terjedt el a gépi répavetés Galícián keresztül Csehországban, Magyarországon. Sziléziában 1857-ben már nagyban vetették a répát géppel Leidenfrost bécsi gazdasági tanácsos birtokán. Eisbein, a poppelsdorfi uradalom inspektora, 1856-ban tanulmányúton járt Magyarországon és feljegyezte, hogy Sopron megyében jelentős számban látott a földeken vetőgépeket. Ö maga az 1857/8. évben vetett először Garrett-gépekkel különféle növényeket 1000 holdon a Köln közelében fekvő höningeni uradalomban.

78 "> GL 1859. ápr. 7. 76 Báró Vay: Kétsoros repcze vető Bánrévén. GL 1857. ápr. 9. 77 Galgóczy K. kiállítási beszámolója, Pesti Napló 1856. jan. 31. 53. 78 Eisbein i. m. 6 kk.