Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

megrendült pénzügyi helyzetének orvoslása végett folyamatban voltak már tárgyalások a cégnek részvénytársasággá átszervezése érdekében. Voltak a tervnek ellenzői is, azoknak nevében kapott a sajtóban nyilvánosságot a Visontay aláírású ,.Ellenindítvány", amely egyebek közt kijelentette: „Feltétlen ellene leszünk az Angolországból vagy bárhonnan behozott gépeknek, s nem fogjuk hazafinak ismerni, ki valaha mástól, mint honi gépésztől vesz gépet, mihelyst azon gépek hasonló minőségűek lesznek az angolokéval, vagy legalább megközelítik azokat." Az apodiktikus kijelentésnek élét venné a minőségre vonatkozó kikötés, ám a minőségi elbírálást a kor szokása szerint a bírálóbizottságokban is, a hírlapok közleményeiben is olyan szakemberek gyakorolták, akiknek autoritását a Gazdasági Egyesületben, az általa fenntartott szaklapoknál betöltött tisztségük, egyéb szerepük biztosította, ugyanakkor azonban a Gazdasági Egyesület, gyakran maguk a szakemberek is, anyagilag érdekeltek voltak egyes cégek gyártmányainak hírverésében. Egy-egy hirdetési megbízás elég volt ahhoz, hogy köztekintélynek örvendő szakemberek ajánljanak a szaklapokban gépeket, amelyek csakhamar használhatatlannak bizonyultak. Visontay nyilatkozata azt is megállapította, hogy vannak itthoni gépek, amelyek „az angol készítmény mellett meg nem szégyenlik magukat", de vannak, amelyek igen, és „a mihez nincs anyag, olyat ne faragjanak; a mit nem tudnak, azt ne próbálgassák a vevő rovására".

71 Ezzel egyet is lehetett volna érteni, ha nem a nagyobb tőkével bíró gépgyárosok hangja csendült volna ki belőle azok ellen a kisebb műhelyek ellen, amelyek — mint a vetőgépgyártásban úttörő Bokor Nándor vagy az éppen tönkremenőben levő Vidats — tőke nélkül vagy csekély tőkeerővel vágtak utat a hazai gépgyártásnak. A XIX. század második felének gazdaságtörténeti korszakhatároló hatásai a vetéstechnika fejlődésének vizsgálatánál is tükröződnek. A polgári forradalom okozta változások és az azokat visszatartó erők hosszúra nyúlt szembenállása állandósította az átmenet zűrzavarát a termelés munkaszervezetében és a belterjesség felé már korábban elindult rendszerváltozás technikaigényes formáinak kialakításában. Volt gazdaság, ajnol még kapás búzával próbálták áthidalni a korszak válságait, és volt, ahol már az ipari és kereskedelmi növényeknek sokoldalú felkészültséget és széles gazdasági organizációt követelő termesztésében keresték a kivezető utat, annak előfeltételei nélkül. Ellentétek, kapkodás jellemezte a korszak mezőgazdaságát. A gabona kapás sor müvelés ével az ötvenes években még néhány nagyuradalom és mindent megpróbáló középgazdaság kísérletezett, de már kialakult általános véleménnyel szemben, amely szerint Magyarországon a 71 Visontay: Ellenindítvány Vidats gépgyárát illetőleg. GL 1859. júl. 21.