Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

nik. Ez olyan munka, amit asszonyok, férfiak, leányok, legények végezhetnek, aszerint, hogy éppen ki ér rá a családból. A megszáradt szénát minél hamarabb igyekeznek összegyűjteni, hogy meg ne ázzék. Egy férfi megy elöl s a rendet háromágú villával górja befele (ezt a munkát mindig férfi végzi), az asszony pedig gereblyél utána. Egyszerre két rendet húznak össze és ennek neve sor. Mikor ez a vastag sor már végigkígyózik a réten, akkor kijelölik a kis boglyák egymástól való távolságát. Kishután kopkának, Füzéren'

521 csomónak hívják ezeket és 6—7 felmegy belőlük egy szekérre, egyet pedig egy asszony el tud vinni a hátán.'

522 A kis boglyákat sorban, a föld hosszában helyezik el. Ha ezek megáznak, akkor az idő derültre fordulván szétteregetik őket, de estére megint összerakják. Ilyen formán 4—8 napig maradnak a kis boglyák a kaszálón és akkor megkezdődik a szénahordás. A szénát a Hegyközben nem rakják szárító karóra (legfeljebb néha a sarjút), de a lucernát, lóherét, bükkönyt mindig erre teszik. Neve általánosan az egész Hegyközben: oszró. így nevezik a Hernád-völgye néhány falujában is.

323 A szó szláv eredetű és hasonló jelentéssel különböző szláv nyelvekben előfordul.

324 A magyar nyelvjárásokban gyakran találkozunk vele, de a í-és alakok (pl. ösztörü, üsztürü stb.) az általánosabbak, míg a mienkhez viszonylag közelálló alakot (eszrő) Bereg megyéből jegyeztek fel.

325 Meg kell állapítanom, hogy a szó nem a hegyközi szlovák falvak nyelvjárásából került át, mert azok a tárgy megjelölésére egészen más szavakat használnak. Az oszrónak a Hegyközben két formája ismeretes, az egyik egyszerű karó, melyről úgy csonkázták le a gallyakat, hogy a megmaradt ágtövek a takarmányt meg tudják tartani. Ez a forma elsősorban az északi falvakjai. Egy ágú oszró. Pusztafalu 132. Hóiromlábú oszró. Kishuta