Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

31. Hegynek le/ele. való fordítás. Pusztafalu. Balassa I. felv. alá háromszor, tavaszi alá viszont csak 'egyszer szántottak (Fi., F., P., Pu., Fr.). Csupán Füzérkomlósról jegyezték fel, hogy egyesek kétszer szántottak.

157 Nagybózsván és Nyíriben a négyszeri szántás is előfordult.

158 Mindaddig míg az ugar gyakorlata élt, a szántások sorrendje a következőképpen alakult: az ugart egész júniusig járta a jószág, majd a hónap végén leugoróZták, nem nagyon mélyen, mert a lejárt és az akkor többnyire száraz föld szántása nem volt könnyű feladat. Az aratás bevégzése után került sor a forgatásra, majd szeptemberben a vetés alá való szántásra; az utóbbinak kellett a legmélyebbnek lennie. Az ugar felszámolásával megváltozott a helyzet, mert az ősziek általában a kapások —• krumpli és kukorica — után következnek. Ilyenkor pedig sem idő, sem szükség nincs háromszori szántásra, hiszen a többszöri kapálással úgy is eléggé átdolgoztak a földet, ezért csak egyszer szántanak és ebbe vetik az őszi gabonaneműeket. Itt tehát a szántás mennyisége az adott újabb körülmények között csökkent. Más a helyzet, ha az őszi gabonát lóhere vagy lucerna előzte meg, mert akkor éppen úgy háromszor meg kellett szántani, mint egykor az ugart. A tavasziaknak — mint fentebb említettem — a múlt század elején csak egyszer szántottak. Később ezek az őszi gabona helyére kerültek, ennek tarlóját pedig, különösen az utóbbi évek szorgalmazása nyomán, az aratás után leforgatták, úgy állt egész télen keresztül, majd tavasszal