Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

az elteregetett trágyával együtt leszántották és ekkor került bele a kapás vetemény. Itt tehát a szántás mennyisége az utóbbi évtizedekben egyről kettőre növekedett. Azokban a községekben, ahol a nyomásos rendszer nincs meg és nem is volt, ott valamelyes rendszert a szántásban nehéz felfedezni. Az adatközlők egybehangzó állítása szerint 30—40 évvel ezelőtt még minden alá csak egyszer szántottak, majd később akinek egy kis tehetsége volt, az szántott többször is. Ha régi parlagot törtek fel, akkor azt természesen 2—3-szor is meg kellett forgatni mielőtt bármit is lehetett volna bele vetni. A szántás megkezdésének határozott napját ritkán jelölték meg, néhol a keddet, csütörtököt tartják a legalkalmasabbnak (Ny.), mint általánosan szerencsés napot és pénteken nem szívesen kezdik el. Nyíriben addig 32. A lejtön. lefele való szántás. Komlóska. Balassa I. felu.