Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A talajjavítás és talajművelés
általában négy ökörrel dolgoznak, de ez csak úgy képzelhető el, ha két jobbágy összefogta ökreit. 155 Ezt igazolja az 1828-ban végzett általános összeírás is, mely a Hegyköz falvainak túlnyomó többségében a két ökörrel való szántást jelzi (Fi., F., Fk., Kv., Nb., Ny., P., Pu., Fr.). 156 A felszabadulás után is elsősorban ökörrel szántottak, de megnőtt a tehénnek, mint igavonó jószágnak a jelentősége is. Egyedül Kovácsvágáson voltak a lovak többségben és itt általánosan ezzel dolgoztak. Ez az egyedülálló jelenség részben a falu nemesi származásával, részben azzal magyarázható, hogy az erdei munkában a lovat sokkal jobban tudták használni. A Hegyköz egyenlőtlen talaja miatt a szántás számos formáját, változatát találjuk itt meg. Ezek közül csak a legáltalánosabbakat próbálom érzékeltetni. Akárcsak sík vidéken, itt is ismerik a földek össze- és szétszántásáL Az előbbinél a föld szélén kezdik el a munkát, az utóbbinál a föld közepén, mikor is egy árok, mélyebb barázda marad ott. Ha többször szántanak össze, mint kétfelé, akkor ormósak lesznek a földek, vagyis olyan, mint a koporsófödél. Az össze- és szétszántásnak is van bizonyos rendje: ha krumpli kerül a földbe, akkor inkább kettészántják, mert kapálás közben a barázdát könnyebb átlépni, betemetni, míg aratáskor nehéz a mélyedésben a gabonát levágni. A búzának inkább összeszántják a földet, mert így a betakarítás könnyebbé válik (Ny.). A szántás iránya a hegyoldalban a parcella elhelyezkedésétől függ, vagyis, hogy merőleges vagy párhuzamos-e a lejtőre. Ezen változtatni nem lehet, mert a hegyről lefutó vízmosások, kisebb patakmedrek, az idők folyamán kiépített gátak, lépcsők minden egyes földdarab szántási módját eleve meghatározzák; nem is beszélve arról, hogy a keskeny földdarabokat keresztbeszántani nem lehet. A hosszantai földeken, ha azok nem nagyon meredekek, éppen úgy össze-, illetve szétszántanak, mint a síkon. így ha például ugarolnak, akkor összeszántanak, majd keveréskor szétszántanak, ezt követi a legmélyebb forgatás: a vetés alá való szántás, amikor megint összeszántanak. Nem lehet ezt megtenni a meredek lejtőn, mert a jószág felfele nem bírja a nagy terhet. Ilyenkor felfele kevesebbet fogatnak és sekélyebben szántanak, míg lefele nagyobbat és mélyebben. így a föld két oldala nem egyenlően oszlik el, azért vagy nem középre teszik a barázdát vagy felfelé néhányszor üresen mennek. Ez utóbbit azonban, ha csak lehet elkerülik. A következő szántáskor ott jönnek lefele, ahol előbb felfele mentek és azt szántják meg mélyebben, míg a korábban mélyebben megszántott résznek most sekélyebb szántással kell megelégednie. így váltogatva mindegyik rész megkapja a megfelelő művelést (Ny., Kh., Fr., M. stb.). A lejtő felső részéről azonban az ilyen szántás esetében és a fordulók miatt is a föld lassanként lekopik, úgyhogy egy jó darab belőle, ha szántják és vetik is, jóformán semmi termést sem hoz. A másik lehetőség az, amikor a szántóföld a lejtőre merőleges. Ilyenkor ugyancsak össze és szét szántanak, hegynek felfele és lefele egyaránt vettetnek. Nagyon nehéz munka ez, mert a földnek felfele fordításakor
