Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

sok foganatja lenne. A trágyát csak asszonyok és leányok hátalják, férfiak és legények sohasem. A meghívást követő nap kora reggel ponyvát visznek magukkal, s mikor már mindenki összegyűlt, akkor a munka megkezdése előtt egy kis pálinkát isznak, majd szalonnáznak reggelire. Ezután egymást segítve megpakolják a ponyvákat (30—40 kg) és csapatosan útnak indulnak a meredek hegyi ösvényeken. A földeken kis csomókba, kop/cákba, rakják le a trágyát és annyiszor fordulnak míg csak el nem fogy a tárgyacsomó az udvarból. Délelőtt lekváros vagy vajas kenyérrel, esetleg pirítóssal kedveskedik a gazdasszony, míg délben húsleves, túrósgaluska vagy derelye az étrend. A kopkák a földön maradnak egészen addig, míg a talajba bele nem kapálják őket, hiszen ahova így kell hátalni a trágyát, ott ekével nem lehet a hegyoldalakat megszántani. A visszasegítés mindenkinek kötelessége (Kh., Nh., Vh.). A hegyközi határok nagyobbik részében télen szánkóval, tavasszal és ősszel szekérrel hordják ki a trágyát. Amit télen visznek ki azt egy csomóban húzzák le, ha pedig nyáron a vetések miatt nem lehet a földre rámenni, akkor a föld végébe szarvasba rakják össze és csak a szántás előtt teregetik, illetve hordják szét, ha hosszú a föld, akkor szekérrel. Amikor az idő engedi és közel van a szántás ideje, akkor kis kopkákat raknak egymástól olyan távolságra, hogy szétgóróskor egyiktől a másikat el lehessen érni. A hiedelem szerint a trágyázást holdtöltekor kell elkezdeni, mert akkor van a legnagyobb sikere (Ny.). A Hegyközben nemcsak az esőtől, a lezúduló víztől kellett védeni a földet, nemcsak bőséges trágyázással kövérítették, parlagolással pihenni. A trágya kiszállítása segítségben háton. Kishuta. Bakó F. felv.