Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

tették a talajt, hanem a már kész vagy zsendülő vetést az erdei vadaktól is meg kell oltalmazni. Különösen a kukoricát, krumplit és zabot kell félteni, mert ezekben a vaddisznó tesz jelentős károkat. A kukoricában — úgy tartják —, hogy a borz is jár s amint állítják felkapaszkodik a száron és addig rázza a csövet míg le nem esik. Ezután az egyik hanyatt fekszik, a másik pedig megrakja a négy lába közit csövekkel és úgy vontatja az odújába (Kh.). A szarvas a répában tesz nagy kárt, mert nagy területeket képes a szarvával teljesen kigyomlálni (M.). Ha pedig egy-egy gyümölcsösbe beszabadul, akkor két lábon ágaskodva a szilvát nemcsak lelegeli, hanem az ágakat is össze-vissza töri (Ny.). A Károlyiak idejében kerítették ugyan az erdőket, különösen a vadaskerteket, de a kapukon mégis sok vad kiszökött és nagy kárt tettek a falusiak közeli vetéseiben. Rendszerint hiába mentek panaszra, hiába 22. A föld végében összerakott köcsomó. Füzér.radvánij. Balassa I. felv.