Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A művelési rendszer, vetésforgó, irtás

egyben azonban valamennyi megegyezett, hogy adót utána fizetni nem A kiirtás munkája nem volt egyforma, nyíresben könnyebben boldogultak, éppen úgy mint a bokrok kiirtásával sem járt sok fáradság. így egy férfi egy holdat (1200 négyszögöl) 8—16 nap alatt tudott megtisztítani.

121 Más volt azonban ott a helyzet, ahol nagy sűrűség, vagy vastag tölgyfagyökerek akadályozták a munkát, itt 48 nap is kellett egy férfiembernek a kiirtáshoz és a gyökerek kiszedéséhez.

122 Bár a földesurak időnként az irtásos területeket birtokukhoz csatolták, mégis maradt belőle még a jobbágyfelszabadítás utánra is. Füzérkomlóson még 1858-ban is az irtásos földek a szántóföldek Vs-át tették, amit a lakosok bérbe használtak.

123 Hasonló volt a helyzet más községekben is. így a Nyíri határában levő Kápolna-pusztán 1809-ben a zselléreknek jelentős mennyiségű irtásos szántóföldjük és rétjük volt.

124 Nyíriben az irtások jelentős része későbben zajlott le, mint a szomszédos Komlóson és adataink uzt bizonyítják, hogy jórészük 1823—1838 között vált szántófölddé.

125 De arról is van tudomásunk, hogy néhány évvel későbben 1844-ben még hatalmas erdőirtást végeznek, mert a mindig sok jószágot tartó falunak nem volt elegendő legelője,

126 pedig ez az irtás nehéz munka volt.

127 Mikóházán az irtásos területeken szántottak, vetettek, szénát csináltak, sőt szőlőt is telepítettek 1826-ban.

128 A Hegyközben általában a fentihez hasonló helyzetet találunk mindenütt, ezért nyugodtan kimondhatjuk, hogy a nagy irtások korszaka a XIX. század közepén lényegében lezárult. Ma, ha kérdeztem utána, a kellett.

120 8. Ortókapa. Nagyhuta 9. Csákány. Nagyhuta