Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A művelési rendszer, vetésforgó, irtás

7. Irtásos földek Nagyhuta határában. Balassa I. felv. nézte ezeket, mert egy bizonyos idő múlva visszaváltotta s vagy az uradalmi birtokhoz csatolta, esetleg telkeket csinált belőle és így növelte a szolgáltatásokat. Eleinte az ingyen való használás még hét évre kiterjedt, mint a pusztafalusiak esetében, akik Füzéren irtottak, majd utána három évig árendában használták a termővé változtatott földet és azután visszakerült az a földesúr kezére.

116 Nézzük meg egy község, ez alkalommal Füzérkomlós irtásait közelebbről a XIX. század elején. A tanúkihallgatások azt bizonyítják, hogy ebben a korszakban az irtások kb. 1798-ban kezdődtek el és 1828-ig tartottak; ezután nem volt szabad tovább irtani. Csak az uraság radványi tiszttartójának előzetes engedélyével lehetett a munkát megkezdeni.

117 így a komlósi Baksa nevő dűlőben kb. 1817-ben, ugyanott a Bányatetőn, a Cigánykán 1807-ben, a Bolond-völgyben 1805-ben irtottak az uraság előzetes hozzájárulásával. Az irtást három évig minden fizetség nélkül használták, később is csak dézsmát adtak belőle.

118 A szolgáltatások utóbb megnövekedtek, mert egy-egy köblös föld után egy váltó forintot is kellett fizetni, majd még három napot marhával szolgálni a dézsmán kívül. A jobbágyfelszabadításkor ezek a földek mivel fordulóba beosztva nem voltak, telkiállományba nem tartoztak, ezért az uraság magának követelte és utána készpénzben bért kellett fizetni.

119 Más volt azonban a kisebb és a nagyobb irtások helyzete. Az előbbieket hamarabb sújtották a különböző szolgáltatások, a nagyobbaknál a föld ingyen használata jelentősen hosszabb időre terjedt és mindig külön megállapodás tárgyát képezte,