Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

120. A földmüvelés szerszámai egy Telkibámján készült kulacson. Telkibánya. Dévai J. felv. A kaszálás nagy és nehéz munka, aki nem érti a fogásait, annak keserves kínlódás, aki jól tudja, az kevés erővel sokat végezhet. A kaszás tudása különösen akkor derül ki, ha többen kaszálnak együtt és tartani kell a legjobb kaszás iramát. A szénakaszálás jellegzetes férfimunka, asszony csak a legutolsó esetben — háborúk idején történt meg — veszi kezébe ezt a szerszámot, A fiúgyereket 14—15 éves korában kezdik tanítgatni, de a háború idején, az apa távollétében, a 12 éves fiúnak is meg kellett fognia a kaszanyelet. Általában a könnyebben vágható takarmányfélében, pl. lucernában, próbálgat először a gyerek, mégpedig az apja oldalán, hogy annak minden mozdulatát megfigyelhesse. Ekkor sajátítja el a kaszakalapálást és fenést is, ami nélkül nem lehet rendes munkát végezni. Ha kisebb a fű, akkor szélesebb rendet vágnak, ha nagyobb, akkor keskenyebbet, Az átlagos rend szélessége egy öl, magas embernél két méter. Ha magas és dűlt a fű, akkor csak félrendet vagy háromnegyed rendet