Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében

kozású alapkutatásokból további adatok kerülhetnek felszínre, vagy hiányuk éppen egy feltételezést igazolhat. így van ez a vadászati fényképek esetében is.

A bevezetőben idézettek képletesen is megerősítik, hogy az agráriumon belül szorosan kapcsolódik egymáshoz az erdészet és a vadászat. A két ágazat a mezőgazdaság keretein túl is komoly birtok- és nemzetgazdasági jelentőséggel bírt különböző történelmi korszakokban. Ez persze nem kizárólag magyar sajátosság. Érdemes összehasonlításul felidézni a századforduló Angliájának példáját: „Az angolok egyik téli mulatsága a vadászat. És ez a sport hatalmas összeg pénzt emészt fel a gazdagok és a leggazdagabbak jövedelméből. A vadászat szenvedélyéből nemcsak éppen a különféle erdészek, vadászok és hajtok szerzik be jövedelmüket, hanem el lévén ott terjedve főleg a falkavadászat, ezer és ezer más ember is a vadat űző nagyurak zsebéből biztosítja mindennapi kenyerét. Ide tartoznak mindenekelőtt a rókaállomány fenntartására és védelmére rendelt személyek, azután a töméntelen lovász és istálló fiú. A kereskedők és iparosok közül innen szerzik jövedelmüket mindazok, kik kutyaeledel, lótakarmány, nyergek, patkók, zablák, kantárak stb. előállításával foglalkoznak; nem is beszélve a töméntelen lókupeczről, lótenyésztőről, fogadósról és hoteltulajdonosról. Úgy mondják, hogy az egyesült királyságok területén mintegy 220 millió korona van vadászatba fektetve, míg a vadászatra fordított összes kiadás meghaladja a 100 millió koronát.”5

Az egykori és a jelenkori múzeumi kiállítások tekintetében is mindig együtt jelenik meg az erdészet és a vadászat tematikája. A legkorábbi adatok alapján fotográfiákat az „Erdészeti és vadászati tárgyak” című kiállításban csak Máramaros vármegye nevezetes erdővidékeiről jegyeztek be.6 Vadászati fényképekről nincsen nyilvántartási adat, még az 1896. évi ezredéves kiállítás összes tárgyi anyagát tartalmazó 1901-1902. évi leltárkönyvben sem. Erre lehet magyarázat a következő megállapítás, amit a tárgyak vonatkozásában rögzítettek, de értelmezhető a fotográfiák esetében is: „...a vadászat a közgazdaságban általában s a gazdasági jellegű kiállításokon továbbra is alárendelt szerepre kényszerült. Azokon a mező- és erdőgazdaság produktumai sorában inkább csak kuriózumként mutattak be vadászati tárgyakat, jobbára trófeákat és ezeknek egy-egy darabját többnyire az erdészeti objektumok között dekorációszerűen helyezték el”.7

A két világháború közötti időszakban a klasszikus adattári típusú dokumentációs anyagokat nem külön gyűjteményekben, hanem az ún. kiállítási osztályokban (témák szerint) vették nyilvántartásba, helyezték el és állították ki. A korai múzeumi vadászati kiállításokról készült felvételek alapján

5 Vadászat és Állatvilág 5. (1905: 15. sz.) 178.

6 Tájékoztató szak-katalógus. 1899. 20.

7 Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai (Bécs, 1910.) In: Szerk. Szabó Miklós: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. Budapest 1964. 79.

21