Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében
térnünk. Az azonban eszembe sem jutott soha, hogy zajt üssek, s így hiúsítsam meg a vad elejtését”.3 Az idézet - ha áttételesen is - a vadászathoz fűződő gondolkodásunkat szintén illusztrálja. Kifejez egyfajta ambivalens érzelmet, hiszen az erdő varázsa és a természet szeretete, tisztelete szemben áll a zsákmányként elejtett állat sajnálatával. Ennek ellenére nemcsak az idézett visszaemlékezés, de más tudósítások is bizonyítják, hogy a vadászat alkalma mindig is az aktuális korszak társadalmi elitjének a meghatározó közösségi eseménye volt. VADÁSZAT MINT GYŰJTEMÉNYI TEMATIKA Vannak azonban másféle szempontok is, amelyek erről az eredetileg ősi létfenntartó élelmiszerszerzésként ismert emberi tevékenységről szólnak. Jelen tanulmánynak nem célja, hogy bemutassa a vadászat módjait, annak változatait és fejlődését, tárgyi eszközhasználatát, továbbá ipar- és művészettörténeti vonatkozásait. Ellenben megpróbálja sorba venni és feldolgozni azokat az alkalmakat, amelyek a 20. század első felében lehetőséget nyújtottak a vadászat mint téma (fény)képi prezentációjára. Nagy valószínűséggel erre az összegzésre egy országos szakmúzeum gyűjteménye alkalmas lehet még akkor is, ha a témához kapcsolódóan más intézményekben, elsősorban közgyűjteményekben (magángyűjtőknél?) esetenként jelentőségükben értékesebb fotográfiák találhatóak. A vizsgálódás még a vadászat és a vadászati kultúra mai újjászületését megelőző korszakát tárgyalja, amikor ez a szabadidős elfoglaltság más jellegű társadalmi szerepet töltött be. A fókusz arra az időszakra helyeződik, amelyhez a gyűjteményi fényképanyag időben kapcsolódik, tehát a 19-20. század fordulójára és az azt követő első évtizedekre. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár intézményi jellegéből kifolyólag vadászati témájú fényképeit három nagy csoportra lehet osztani: az egyik, az ún. riportfelvételek és eseményfotók, melyek az 1890-es évektől az 1960-as évekig készültek köztörténeti vonatkozásokkal, gyakran ismert történelmi személyeket ábrázolva. A második egységbe azokat a felvételeket sorolhatjuk, amelyek a vadászatot önmagát tematizáló kiállítási egységként jelenítik meg. A harmadik csoportot az 1945 utáni korszak vadgazdálkodását reprezentáló képanyag alkotja.4 Mindhárom közös jellemzője, hogy egy olyan zárt világ történéseit őrzik, amelyek a hétköznapi átlagember számára elérhetetlenségéből kifolyólag ismeretlenek voltak. Egy-egy agrárszakterület fotótörténeti kutatása lehetőséget biztosít intézménytörténeti visszatekintésre is. Ez azért is érdekes, mert az e vonat-3 Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Európa Könyvkiadó, Budapest 1985. 34. 4 Ismertetése inkább egy vadgazdálkodásról szóló írásban lenne érdekes, nem ebben a társadalomtörténeti vonatkozású tanulmányban. 20
