Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében
„Lesben” VADÁSZATI TÉMÁJÚ FÉNYKÉPEK A MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM EREDETI FÉNYKÉPEK GYŰJTEMÉNYÉBEN VÖRÖS ÉVA 2017-ben egy uradalomtörténeti előadáson mutatták be a Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár fotógyűjteményében található magán- és egyházi birtokokhoz kapcsolódó fényképdokumentációt.1 A rövid áttekintést követően érlelődött meg a gondolat, hogy érdemes külön tanulmányban is feldolgozni azokat a fotográfiákat, amelyek a vadászat témájával kapcsolódnak az agráriumon belüli társadalomtörténeti kutatásokhoz. Jelen írás a kezdő gondolatait tartalmazza egy több szempontú, további vizsgálódást összegző publikációnak. Azonkívül, hogy emlékeim is vannak vadászok személyéhez kötődően, érdekes volt számomra a középiskolás tanulmányaim részét képező memoárirodalom két történelmi személyiségének e vonatkozású visszaemlékezése is. Andrássy Katinka és Károlyi Mihály sorait olvasva, ha képletesen is, de csendes résztvevői lehetünk a természetközeli eseménynek, nyomatékosan hangsúlyozva a tényt, hogy fényképészt - már akkoriban is - csak ritkán engedtek az erdei történések, pláne „vad” közelébe! így különösen felértékelődnek Andrássy Katinka visszaemlékezésének azon sorai, amelyek a nagybácsi, Andrássy Tivadar dubrini birtokán lezajlott vadászatainak2 mozzanatait rögzítik: „...sokkal kevésbé ártatlan örömöm volt, ha elkísérhettem vadászni apámat. Hajnali négy órakor indultunk ilyenkor..., és fellovagoltunk a hegyoldalba arra a helyre, ahol számítani lehetett őzek és szarvasok felbukkanására. Még lélegezni is alig mertem, amikor nagy csendesen apám mögött haladtam a száraz leveleken, amelyek, bármily óvatos voltam is, minduntalan megzörrentek lépteim alatt. Apám ilyenkor rám szólt, hogy maradjak ott, ahol vagyok; ő követte a vad nyomát, én pedig olykor órák hosszat álltam mozdulatlanul egy helyben, még a lábamat sem mertem emelgetni. De amikor apám visszajött, nyomában az imént elejtett vad még meleg testét cipelő erdésszel, akkor rettenetesen sajnáltam az őzet, és gyötrelmes bűntudatot éreztem, mégpedig apám helyett; ő tett valami rosszat. Boldog voltam, ha elhibázta a szarvast, és üres kézzel kellett haza-1 Lásd Vörös Éva: „Élet-képek” - A fényképek szerepe a 19-20. századi uradalomtörténeti kutatásokban. In: Gazdálkodás az uradalmakban. Dominium 5. Szerk. Szirácsik Éva. (Várható megjelenés 2019) 2 Vö.: Vasárnapi Újság 52. (1905: 21. sz.) 326. 19
