Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
nyékről készült jegyzőkönyveket és más beszámolókat is. A Zuckermann Gyula majd a kunhegyesi Jeskó Sándor által szerkesztett - Horváth János és Pöltl Ferenc főmunkatársak közreműködésével megjelenő - szaklap mindenekelőtt a postagalamb-tenyésztés tartástechnológiai kérdéseiről, a kül- és belföldi versenyalkalmakról, a postagalambok versenyekre való felkészítésének kérdéseiről jelentetett meg írásokat. A fentieken túl a galambegészségügy témakörének továbbra is szentelt helyet számaiban. A kiadvány az 1930-as évek közepétől rendszeresen közzétette a neves külföldi - főleg német - szaklapok cikkeinek fordításait. A szakértesítő külön érdemeként könyvelhetjük el - önmagában már a korabeli szervezeti és sportélet rekonstruálása szempontjából is hogy egyes számaiban éveken keresztül közölte a HUNGÁRIA Postagalamb Tenyésztők Országos Szövetségébe újonnan felvett, valamint a tagnévsorból törölt személyek névsorát. A magyar postagalambászok színvonalas és hosszú ideig fennálló szaklapja kétségtelenül a Postagalamb tenyésztők szakértesítője volt, ám 1935 márciusában - igaz csupán két esztendőn át és rendszertelenül - a postagalamb-tenyésztők kezébe került egy másik kiadvány is. A szaklap öndefiníciója szerint ugyan a „fajgalambtenyésztés valamennyi ágának” felkarolását tűzte zászlajára, ám tartalmában felkarolta a postagalamb-tenyésztés és -sport ügyét. A Szentesi Makó Károly szerkesztésében Turul-Posta címmel megjelenő időszaki kiadvány szerkesztője a szaklap első számának vezércikkében fejti ki gondolatait a Turul-Posta hivatásáról: „Lapunk megindításával kettős célt akarunk szolgálni. Elsősorban is egy magas nívójú és lehetőleg olcsó fajgalambtenyésztési szaklapot óhajtunk a tenyésztők kezeihez juttatni, másrészt pedig Európa fontosabb és legjobban kifejlett fajgalambtenyésztési államaival akarjuk... az összeköttetést állandóan fenntartani és az érintkezést minél barátságosabbá tenni. Úgy galambtenyésztési, mint egyesületi, valamint galambértékesítési ügyekben a legnagyobb készséggel és örömmel állunk olvasóink rendelkezésére...”50 A szaklap nemcsak a postagalamb-tenyésztés tárgykörében jelentetett meg írásokat, de közölte a korabeli postagalambsport közismert személyiségeinek e témában megjelent fejtegetéseit is.51 A kiadvány szerkesztőjeként Makó Károlynak - aki a Délmagyarországi Baromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztők Egyesülete által 1935 nyarán rendezett vármegyei kiállításon többedmagával állami oklevelet nyert52 - sikerült a BOE elnökeként tevékenykedő Winkler János magyar kir. gazdasági tanácsost is bevonni a szaklap publicistái közé. Winkler Jánosnak köszönhetően - aki ráadásul a korszakban már nagy múltra visszatekintő Köztelek című közgazdasági- és agrárszaklap rovatvezetője is volt - az OMGE színvona-50 Turul-posta 1. (1937: 1. sz.) 1. 51 Turul-posta 1. (1937:1. sz.) 7. 52 Békésmegyei Közlöny 62. (1935: 5. sz.) 8. 175
