Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)

Királyi Honvédség, a postagalambokat - a Monarchia közös hadseregéhez hasonlóan - az új önálló magyar hadsereg is rendszerébe integrálta.1

Az első világháború éveiben, illetve az 1918-1919-es forradalmak alatt viszont a Galambtenyésztők Országos Egyesületéhez hasonlóan „hibernált” állapotba került a Columbia Postagalamb Sportegyesület szervezeti élete. Az összeomlást követő zavaros évekre a COLUMBIA 50 éves fennállásának apropóján így emlékezett vissza az egyesület titkáraként tevékenykedő Vermes Arthur: „Columbiánk öt évtizedes tradicionális múltjából ragadjuk ki a forradalmakat követő időket, melyek kicsiny egyesületünket létalapjaiban rendítették meg és csaknem a teljes megsemmisüléssel fenyegettek, melytől azonban az összes tagok összetartó és vállvetett együttműködése mentette meg. S íme, öt évtized után is élünk és állunk, hitünk és akaratunk törhetetlen, a zászló kibontva lobog, rajta a Columbiának ősi jelszava: Királyért Hazáért! Ebben a szellemben kezdjük meg a munkát a második félszázad közepén, s rakjuk mi is a téglákat Nagymagyarország felépítéséhez!”2

A COLUMBIA már a forradalmakat követő konszolidáció első éveitől megtartotta közgyűléseit.3 Az 1921 áprilisában tartott összejövetelen megjelent tenyésztők az egyesület elnökévé az addig alelnökként tevékenykedő Jandaurek Vincét választották meg. A szervezet alelnöke a korszak közismert tenyésztője és szakírója, Malosik Ferenc, titkára pedig Vermes Arthur lett.4

Mivel a postagalambok tartását szabályozó 5477/1914. sz. M.E. rendeletet 1918 után sem helyezték hatályon kívül, a postagalambsport az 1920-as években meglehetősen lassan kelt életre.5 1920-ban szegedi feleresztési hellyel ugyan már megtartották a világháború utáni első belföldi röpgyakorlatot, ám az 1920 és 1925 közötti belföldi versenyek feleresztő helyein - Miskolc, Szeged, Sátoraljaújhely, majd később Kecskemét,

1 Az évek előrehaladásával valamennyi híradó ezred rendelkezett egy postagalambszázaddal. A katonai szempontok további térnyerésének tudható majd be az a körülmény is, hogy az 1930-as évek közepétől a „polgári” galambtenyésztő egyesületek élére általában katonatisztek kerülnek, sőt a honvédség pontos nyilvántartást is vezetni kezd majd a magyar tenyésztőkről és az állományukról.

2 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 1. (1932: 4. sz.) 22.

3 Az 1920-as évek közepétől az egyesület rendszeresen megtartotta éves közgyűléseit, illetve a minden hónapban esedékes választmányi üléseit. Az 1930-as években a vidéki csoportok - ugyancsak havonta esedékes - taggyűlései szintén rendszeressé váltak.

4 Baromfitenyésztők Lapja 16. (1882: 7-8. sz.) 46.

5 A Postagalamb tenyésztők szakértesítője című szaklap hasábjain még az 1930-as évek közepén is az alábbit olvashatjuk: „Az utóbbi időben a hatóságok sűrűn idézik be a postagalamb tartókat s felelősségre vonják azokat, kiknek hatósági engedélyük nincsen. Felhívjuk tehát úgy a régi, mint az új tagokat, hogy eziránti kérvényüket az 5477/1914 M.E sz. rendeletre való hivatkozással az I. fokú rendőrhatósághoz haladéktalanul nyújtsák be.” A hatóságok nyilvántartották nemcsak a postagalamb-tenyésztő személyi adatait, de a Columbia Postagalamb Sportegyesületen belüli tagsági számát, galambjainak mennyiségét, továbbá azt is, hogy melyik vonalon röpteti őket. A hatóságok számára az utóbbi az 1930-tól meginduló külföldi versenyek miatt vált főleg érdekessé. Postagalamb tenyésztők szakértesítője 4. (1935: 2. sz.) 2.

160