Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Sánta Ákos: Főúri halál a 17. századi Magyarország. Az élelemszerzéstől a szórakozásig

különböztették még az ún. „védőagarat” vagy strázsaagarat, amelyik a zsákmányt védelmezte, mivel a vadászat során fontos volt, hogy a kutyák a vadat ne tépjék szét, hanem a vadászokat bevárva „épségben” adják át. Rákóczi László agarat vett el (amit később visszaadatott) két nyulászó „parasztembertől”. Egy másik agarat nem tudott megfogni, ezért meglőtte.38

A II. Rákóczi György és Báthory Zsófia házasságkötésére meghívott vendégeknek vadászatot is rendeztetett I. Rákóczi György. A vadászaton a fejedelem 15 agárral vadászott, míg két magas rangú vendégéhez 12-12 agarat „osztottak be”. A jegyzékben az ebeken kívül az őket vezető és gondozó agarászokat is megnevezték.39 Az agarakat általában lóistállóban és zárt udvarokban tartották, így a lovak könnyen megszokták őket. Ló nélkül szinte lehetetlen volt utolérni a vad után eresztett kutyákat vagy madarakat, ezért a betanított, vadászathoz szoktatott lovak szintén elengedhetetlen „kellékei” voltak a kor vadászatának.40

Kedvenc és legértékesebb kutyáikat a főurak közvetlen környezetükben tartották inasaik és agárviselőik gondozásában. Wesselényi István maga is nevelt fel agarat.41 Az egyik inasa azzal az indokkal, hogy az ura vadászni küldte, Wesselényi néhány agarával - „akik igen jó és szép ebek valának, kiknél kedvesebb kutyáim talán nem is voltának” - lovon kiment, és a kurucokhoz állt. Wesselényi jobban bánta a jó agarainak elvesztését, mint a lovát.42 Vadászkutyáival II. Rákóczi Ferenc is sokat törődött. Maga gondoskodott a kutyái számára zablisztről,43 amelyből cipókat sütöttek a kutyáknak.44 Rákóczi László udvarában a kutyakölykök felnevelésének feladata általában az embereire hárult: „Osztottam kopófiakat ki neveltetni az soltészokra s molnárokra”.45 Ez elterjedt lehetett a korban, mivel ezt a gyakorlatot követte később a lánya, Rákóczi Erzsébet is.46

38 Rákóczi, 341-342.

391. Rákóczi György agarainak jegyzéke. Közli Веке Antal. In: Magyar Történelmi Tár (1886) 206.

40 Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. Budapest 1984. 305. (A továbbiakban: Bél); Beniczky Gáspár, II. Rákóczi Ferenc udvari titkára naplójában említi, hogy a fejedelem külön istállómestert tartott, hogy vadászatra alkalmas lovakat idomítson. Beniczky Gáspár naplója. In: Szerk. Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi Tükör 2. Budapest 1973. 361. A solymászatban használt lovakról lásd még Bástyái Lóránt: Vadmadárból vadászmadár. Budapest 1955. 75-76.

41 Wesselényi, 392.

42 Wesselényi, 588-589.

43 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. III. Budapest 1907. http://mek.oszk.hu/05800/05832/ html/2kotet/03.htm#1643; (Letöltés időpontja: 2016. november 20.) Ä kora újkorban a vadászkutyákat általában cipóval etették.

44 „kutyáknak való Czipót két száz húszon négy.” (224). Bornemissza Anna levele Nagy István vinczi udvarbírójanak. 1669. június 8. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára, Lymbus (F12) Mikrofilmszám 43599.

45 Rákóczi, 37.

46 „...amely agár kölyköket kegyelmed malmokban hagyott vót osztani, mind odaadta vót nagyobb részint Zörgény, csak valamelyet hagyott vót itt, aminthogy Mihálovics az peszér inast is akaratomon kívül itt tartóztatta meg, azomban valamennyi kölyök agár vót itt, mind a malmokban mind eldöglöttek, ma haliám, csak egy maradt meg közöllök, és így adjanak rólok számot kegyelmed előtt, kiért meg is érdemlik a molnárok a büntetést. A több kutyáink mind jól vannak Kistapolcsányt.” (Szomolány, 1692. szeptember 16.) Rákóczi Erzsébet, 92.

14