Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Sánta Ákos: Főúri halál a 17. századi Magyarország. Az élelemszerzéstől a szórakozásig

A VADÁSZAT MÓDJAI Solymászat

A „solymászat” elnevezés ugyan a sólyomra mint ragadozó madárra utal, de ez a tevékenység kiterjedt még a héjára, a karvalyra és a sasra is.23 Forrásaink leggyakrabban a karvalyt említik.24 Gyakran megjelenik az ölyv vagy „ölyü” is, azonban ezzel a szóval nem az ölyvet jelölték, hanem a héját.25 Ragadozó madárral való vadászathoz a madarak mellett kisegítőként leginkább vizslákat használtak nyílt terepen. Az apróvad vadászatára jól használható kopókra a 17. században már megjelent a vizsla elnevezés.26 A kutya szimatra keresett, a vadászmadarak szemre, így jól kiegészítették egymást.

A ragadozó madárral történő vadászatnak két alapvető módját különböztetjük meg. Az első az alacsonyröptű solymászat, amit leginkább héjával, karvallyal vagy szirti sassal gyakoroltak. Amíg a vizsla a mezőn vagy a nádasban kereste a vadat, addig a ragadozó madár kézen ülve nyugodtan várt. Amint a vizsla vadat szimatolt és megmerevedett, tehát vadat állt, majd azt parancsszóra beugorva felzavarta, lehúzták a ragadozó madár fejéről a sapkát, és a madarat a menekülő vad után engedték. Mindaddig hajtotta, amíg - a foglyot, fácánt, fürjet - levágta. Másféle szárnyasok, vízimadarak vagy futó vad, például nyúl után is bocsátották. A kutyának nem volt szabad elhoznia a levágott vadat. A solymász odalovagolt, és jutalomfalatért „elcserélte” a madárral a zsákmányt. A vadászmadarakat felváltva bocsátották a vad után, és lovon követték őket. Rákóczi László főleg karvallyal vadászott, bár nem mindig nevezte meg, csak annyit írt: „madárral”.27 Ha ő maga nem ért rá, akkor az inasait küldte madarászni vagy fürjészni: „Fogattam madárral fürjet No. 20”.28

A második az úgynevezett magasröptű solymászat. Ez esetben a kézen ülő sólyom fejéről levették a sapkát, és felengedték a magasba, hogy ott körözve keresse a felrebbenő vadat. Ez a vadászati mód elsősorban fácánra, fogolyra, fürjre és a különböző vízi szárnyasokra nézve volt a legeredményesebb. Miután a vizsla vadat állt, és azt parancsra felverte, vagy a solymász „kitaposta”, a sólyom a magasból meglátta a menekülő szárnyast, majd zuhanórepülésben a levegőben levágta azt. A vizsla feladata volt a

23 Esterházy Pál: Az vadászat, madarászat mulatságiról (1661). (A továbbiakban: Esterházy)

Online: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/550rlovszky/eszterhazy/vadaszat.html (utolsó letöltés: 2018. október 23.); Csőre Pál: A solymászat története. Budapest 1996. 7. (A továbbiakban: Csőre)

24 Teleki Mihály udvartartási naplója (1673-1681). Bevezető, jegyzetek és mutatók: Fehér János. Kolozsvár 2007.135-136. 204. 270. 272.

25 Uo. 270.; Csőre, 33.

26 Fürjészeb = fürjet álló kutya; fürjet felkutató, észrevevő eb = vizsa a vizslat, kutat szóból. Fodor Tamás: A magyar vadászkynológia múltjából. In: Erdészettörténeti Közlemények (1975: 8-10. sz.) 249.

27 Rákóczi, 105.

28 Rákóczi, 163.

11