Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Kerényi-Nagy Viktor: Pillanatképek a városligeti Széchenyi-sziget kerttörténetéből és lehetséges fejlesztési irányai

dús gyep látható.43 Megjegyzendő, hogy a Francia-toronyhoz közelebb eső ágyást gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkolása után Csákvári főkertész vezetésével sziklakertté alakították,44 vélhetőleg már 1933-ban45 élő múzeumként, kitáblázott növényekkel ültették be, de ez egész 1937-194046 között részben megszűnik, gye­pesítik. Két évvel később47 még az épület felőli oldalon a sziklakért egy része meg­van (Hosta lanceolata és Bergenia crassifolia díszlettek benne), ráadásul nyírfából ácsolt kis fahíd egy, a dombot átszelő kisméretű, talán időszakos patak felett ívelt át. Ezt a részt alakították át 1953-ban48 7700 évelő felhasználásával az élő növény­­kiállítássá, ahol táblákon szerepelt a növény neve. Összekötő épület és a gótikus épület külső íve A Nebojsza-torony tói a Hidaskapuig a maihoz hasonló földterület49 volt alacsony cserjékkel. A klasszikus vajdahuny ad vári gótikus épületrész előtt növényzet csak a pillérek között látható; gyepesített partszegély, sétány és különböző cserjék ki­ültetésére 193350 körül kerül sor. Mintegy két évtizeddel később (1952—1955)51 nagy irtás áldozatául esik a növényzet, egyedül a Nebojsza-torony alatt álló, azt közel harmadáig felérő fa marad meg, a kivágás oka a tó medrének betonozása. A ma gazdasági udvarként funkcionáló összekötő épület belső udvarán és az ösz­­szekötő épület helyén igen terebélyes platán52 egyedek álltak. Összefoglalásképp elmondható, hogy a Széchenyi-sziget kertépítészetileg nem volt megtervezve, a Történelmi Épületegyüttes felépítése, majd újjáépítése, a vi­lágháborúk és a lakosság tűzifa igénye53 erősen megtépázta mind az eredeti ve­getáció maradványait, mind az időszakos ültetési hullámok növényzetét. A mai képet alapvetően meghatározzák a sziget világkiállítás előtt ültetett platánjai, az 1896-ban telepített vadszőlők és az 1916 körül telepített tiszafák. A növényzet jelentős része a 1980-as és 1990-es években került eltelepítésre, utolsó fatelepítés 2015 körülire datálódik, amikor ismeretlen személy egy himalájai cédrust (Céd­rus deodara) telepített az ezüstfenyők közé. 43Klösz György felvétele, 1896. Lj: HU.BFL.XV.19.d.l.09.018 44Thaly Tibor: A 200 éves Városliget. Gondolat Kiadó, Bp. 1958. 133. 45Kurutz Márton felvétele, 1933. Fp, ksz: 10563 46Góg Emese felvétele, 1940. Fp, ksz: 56821 47Ludovika, 1942. Fp, ksz: 44023 48 MD. IX.11. 49Klösz György felvétele, 1896. Lj: HU.BFL.XV.19.d.l.01.011 5"Kurutz Márton felvétele, 1933. Fp, ksz: 10563 51 Eperjesi Gyula felvétele, 1952. Fp, ksz: 46143; Mohi József felvétele, 1955. Fp, ksz: 13272; Lencse Zoltán felvétele, 1962. Fp, ksz: 61191 52 Klösz György felvétele, 1896. Lj: HU.BFL.XV.19.d. 1.09.040, 19.d. 1.01.021, 19.d. 1.01.019 53 Thaly Tibor: A 200 éves Városliget. Gondolat Kiadó, Bp. 1958. 132. 98

Next

/
Thumbnails
Contents