Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kerényi-Nagy Viktor: Pillanatképek a városligeti Széchenyi-sziget kerttörténetéből és lehetséges fejlesztési irányai
I Lehetséges fejlesztési irányok Alpár Ignác az 1896-os millenniumi ünnepségekre álmodta meg az épületegyüttest, mely a magyar építészet évezredes történetét forrasztotta egységbe. A kert kialakításának egyrészt ehhez kell alkalmazkodnia, az épületkomplexumot kell kiegészítenie, kiemelnie, kihangsúlyoznia. A Történelmi Épületegyüttes román, gótikus, reneszánsz-barokk építészeti stílusához illeszkedő, mind a négy irányzatot felölelő és egységbe foglaló kertkep harmóniát alkotna, melyben az úthálózat vénaként szolgálna: áthidalja, összeköti a négy kertstílust, az idelátogatókat bevezeti a múzeumba, ugyanakkor az épület körüli sétára is invitálja (1. ábra). Az Épületegyüttes révén a Széchenyi-sziget igen alkalmas sokrétű kertészeti megoldásra, hiszen az állandóan hűvös, nyirkos zugoktól a tóparton át a mediterrán forróságig minden mikroklimatikus adottság megtalálható. Ennek köszönhetően a Történelmi Magyarország jellegzetes épületeit egybeolvasztó építmény kertkialakításakor a Kárpát-medencében őshonos növényzet felhasználása egységet alkotna. Ma már nem elegendő, hogy egy zöldfelület „ápol és eltakar”, vagy „zöld és szép”, hanem funkciókkal kell, hogy bírjon. A rekreáción túl a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár élő bemutatókertjévé kell alakulnia. Szükséges a hagyományos értelmű „tanösvények”-től eltérően a növényeket botanikai mivoltukon túl a felhasználhatóságuk (élelmiszer, használati tárgyak) szempontjából, közismereti, kultúrtörténeti, történelmi vonatkozásban bemutatni, és magyarsághoz kötődésüket megismertetni az idelátogatókkal. Ilyen tanösvények már valósultak meg Budapesten is.54 Régi-új keletű igény a természetvédelmi szempont is: míg a hagyományos történeti kertekben magától értetődő elemek voltak a madáretetők, galambdúcok, illetve az állattartás (mind a kocsikhoz tartozó lovak, mind a díszmadarak és -emlősök, illetve a haszonállatok) révén bőséges táplálékforrás állt a helyi fauna rendelkezésére. A keletkező melléktermékeket szerves trágyaként tudták alkalmazni a kertészek. A fák kezelése pedig dinamikus, természet közeli ápolás volt, így megtalálhatók voltak a faodúk és holtfák, melyek táplálékul és menedékhelyül szolgáltak. Ma, „felfedezve” a körforgásos gazdálkodást, a hagyományos erdőművelést és az aktív természetvédelmet (madárodúk, -etetők és -itatok, kisemlős- és rovarházak) a zöldfelületekkel szembeni igények tovább bővültek. 54 Kerényi-Nagy Viktor: A Brassó-Komondor Park és Tanösvény ismertető könyv. Bp. Főv. XI. kér. Újbuda Önkormányzata, 2016. 1 55.; Kerényi-Nagy Viktor - Farkas Noémi Barbara Zsoldos Árpád: A Tabán Tanösvény. Bp. Főváros I. kerület Budavár Önkormányzat, 2014. 1-178. (http://mek.oszk.hu/l2800/12825) 99 i i
