Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból
ünnepi eseményei közé sorolhatjuk az 1956-os októberi forradalom és népfelkelés 60. évfordulója alkalmából megrendezett, vajdahunyadvári történéseket bemutató első kültéri fotókiállításunkat. Források - hidak Rendező kurátorként hangsúlyosnak vélek bizonyos felvetéseket, amelyek általános tanulságként szolgálhatnak a Vajdahunyadvár, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár mindenkori évfordulós megemlékezéseit illetően. Számos újra és újra felmerülő kérdés fogalmazódik meg bennem, annak ellenére, hogy színvonalas és tartalmas kiállításokat hoztunk létre. Csak néhány ezek közül: milyen időközönként kellene rendezni reflektáló helyszín- és intézménytörténeti évfordulókhoz kapcsolódó kiállítást? Milyen helyszínen, ha az állandóság és ezzel párhuzamosan „mozdulatlanság” van jelen hangsúlyosan a látogatók felé? Hogyan lehet a közönség számára vizualizálni azt a rengeteg idővel és tudományos kutatással megvalósuló összegzést, amelynek látványos eredményeként felépül egy memóriaintézmény, esetünkben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum idővonala? Maradjanak-e mindig ugyanazok a tematikák, ugyanazok a megjelenítések? Lehet-e a megvalósítás mindig időszerű, élményszerű, látogatóbarát?5 Vajon létezik múzeumi közönség, akit mindig ugyanaz a tematikus emlékező-kiállítás vonzana? Biztos, hogy ezzel a tartalommal hasznos bemutatni egyedi értékeinket? Hasonló kérdések sokasága merülhet fel mindenkiben, aki már szakmai pályája során találkozott legalább egyszer évfordulós megemlékezésben történt aktív szerepléssel.6 A kezdeti ötletelést követően fontos volt előre meghatározni, hogy a jelenkori Vajdahunyadvár mely terei lesznek a szóban forgó kiállítások helyszínei. Nem volt egyértelmű, hogy milyen szinten kapcsolható egybe a két párhuzamos, de mégiscsak azonos történelmi helyszínt és intézményt bemutató kiállítás. Mivel a két fogalom, a vár és a benne működő múzeum, eggyé formálódott - modem megfogalmazásban egy branddé vált — a 120 év folyamán, így mégiscsak célszerű volt összhangba hozni a két tematikát. A „Kincseink” helyszíne a barokk épületszámy emeleti körterme lett. A fényképekből összeállított „Időképek” fotótárlat többszöri átgondolást követően három területen valósulhatott meg, mégpedig: az előzőekben említett kiállítás felvezető folyosóján, a barokk épületszárny főlépcsőjének két oldalán, valamint a barokk és a gótikus épületszárnyat összekötő földszinti kávézó falfelületein. A tematika keretei adottak voltak, ezért Takáts 5 Lásd ezzel kapcsolatban a konferencián elhangzott Kemecsi Lajos: Néprajzi Múzeum újra a Városligetben című előadását e kötetben. 6Lásd ezzel kapcsolatban a konferencián elhangzott Varga Zsuzsanna: Egy diszciplína megújulásának tapasztalatai: agrártörténetből rural history című előadását e kötetben. 61
