Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból

Rózsa kurátortársammal és a Gyűjteményi Főosztály munkatársaival azon dolgoztunk, hogy sikerüljön érdekesen, valamelyest más látásmóddal megrendezni az újabb évfordulós kiállítást. Tudtuk, hogy a kivitelezés hagyományos kiállítási installációval épülhet fel. Ezért sem került beépítésre, illetve alkalmazásra informatikai interaktív látványelem. így valóságos kincseink bemutatása olyan térben jöhetett létre, ahol a látványtervezők egy kincstár hangulatát próbálták megidézni.7 A nyílászárók ötletes elrejtésével - egyúttal a természetes fényforrások kiszűrésével - a tárlókban elhelyezett (mütárgyvédelmi szempontból is) megfelelő világítás alkalmazásával rendezték be a teret. A termet felülről sátortető-szerüen molinókkal határolták le, melyeken a legfrissebb adományozás, a 19. századi Térey-féle ezüstserleg nagyított részletei, az erkélyajtót elsötétítő molinókon pedig Róth Miksa által tervezett ablakdíszítő motívumok jelentek meg.8 A dekoratív díszítés alkalmazása további látható és egyúttal megerősítő kapcsolatot teremtett az épület és az intézmény egységére vonatkozóan.

Röviden érdemes megidézni a „Kincseink” című kiállítás rendezői elgondolását. A meglehetősen hosszú cím már önmagában is kifejezte a tartalmat. Mégis, a kiállítótérbe belépve néhány „rejtett” adatot szükséges közzétenni, hiszen így még gazdagabban értelmezhető a kiállítás mondanivalója. A tárlat megtekintését hasznos a terem padlójára kinagyított térképtől indítani, amely az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállítás helyszínrajzát tárja a látogatók elé. Egy térkép, hasonlóan egy fényképhez, rengeteg kiegészítő információt képes továbbítani. Jó példa erre a millenniumi és a jelenkori Vajdahunyadvár épületegyüttesének egyik alapvető különbsége, mely a térképen szemléletesen bemutatható. Az 1901 és 1908 között újra felhúzott, ma is álló városligeti Vajdahunyadvár épületegyüttesében az 1896-ban még önálló két elem (a barokk-reneszánsz és a gótikus épület) egy úgynevezett összekötő épülettel bővült, mely a bolognai paloták kora reneszánsz részleteit felhasználva összefüggő épületsorozattá formálta a korábban különálló egységeket. Ugyancsak a helyszínrajz forrását felhasználva idézhetjük meg néhány helyszínnel a millenniumi kiállítás egykori színesen pezsgő forgatagát: Müller cukrászda, török kávézó, párizsi mulató, debreceni csárda, horvát borkóstoló, Dreher vendéglő, dalcsamok stb. A 21. század technikai fejlődésének eredményeként gyökeresen átalakult a tudásszerzés, tudásátadás folyamata. Érdemes a világháló adta lehetőségeket kihasználni és e forrásokra külön is felhívni

7 A kiállítás látványát a NARMER építészeti stúdió tervezte.

8 Részletesebben lásd a kötetben olvasható Takáts Rózsa: Róth Miksa üvegművész működése a budapesti Vajdahuny ad várban c. tanulmányát.

62