Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
erősítsék az egyedek utódaiban.60 Miután hazánkban is megjelentek a — Szegedi magasszálló, Alföldi-Körösi, a Kiskunfélegyházi, az Egri kék és a Budapesti magasröptű keringök mellett a Komáromi bukók, valamint a Debreceni pergőkhöz hasonló - speciális fajták, illetve tájfajták, a 19. századtól megkezdődött a magyar röpgalamb-tenyésztők versengése, majd később az előre rögzített szabályok szerinti röpversenyek világa. A hazai röpgalambászok kcringőgalambjaikkal már az 1880-as évek közepétől rendeznek versenyröptetéseket. A századforduló előtt elsősorban röpgalamb-tenycsztő barátok mértek össze előre kialakított szabályok szerint galambjaik teljesítőképessegét, ám az események Budapesten és a nagyobb vidéki városokban - mint Szeged, Debrecen, Eger - hamar városi versenyalkalmakká fejlődtek. Az első írásba foglalt versenyröptetési szabályzatot a budapesti keringő galambtenyésztők sportkörének tagjai dolgozzák ki 1901 nyarán.61 Ezzel lényegében kezdetét veszi a versenyröptetések immár előre rögzített szabályzathoz kötött megrendezésének hazai története. Jóllehet az első, európai viszonylatban is korszakalkotó szabályzat kidolgozására, valamint a magyar versenyröptető kultúra alapjainak lerakására - mint fentebb utaltunk rá - még a húszas évekig várni kellett. A GOE hivatalos lapja az első években szintén a Parthay Géza által szerkesztett Szárnyasaink volt, de helyét 1911-től egyre inkább a tagok adományából fenntartott, illetve a Pachmann István szerkesztésében megjelenő A galamb című szaklap vette át. Az alapszabályának belügyminisztérium által történő jóváhagyása után megalakuló GOE tulajdonában álló kiadvány célja a hazai galambászat fejlesztése volt.62 A szaklap részletesen foglalkozott a postagalambászat, valamint a röp-, dísz- és haszongalamb-tenyésztés általános kérdéseivel, az egyes galambfajták - fényképfelvételekkel is szemléltetett - általános ismertetőjegyeinek leírásával. A közlöny „Hivatalos rész” című állandó rovatában helyet szentelt az egyesület, valamint a vidéki szervezetek választmányi gyűléseiről és közgyűléseiről készült határozatok közlésének is. A GOE tagjai tagsági díjuk fejében minden hónapban megkapták a szaklapot. A szervezet - melynek Parthay Géza után a legkarakteresebb elnöke a korszakban Peschky Ferenc volt - tagjai között találjuk többek között Pachmann István, Béla Sándor, Száger Péter, Rupanovits János, Balassa György, Trcnka János, Domeyer Károly, Dobler Károly és Sáska Gedeon nevét is. Úgy tűnik, 60 Koronczai László: 75 éves szervezett röptetősportunk. 1. In: Kisállataink 37. (1995: 7. sz.) 1. 61 Versenyröptetési szabályzat. In: Szárnyasaink 16. (1901: 10. sz.) 1. 62 Az 1914-ig havonta megjelenő szaklap főmunkatársai - Balassa György, Dalotti Aladár, Rupanovits János és Hamfvogel Károly a folyóirat első számának „Beköszönőjében” fogalmazzák meg az egyesület hivatalos közlönyének rendeltetését: „Már régóta érezzük és nélkülözzük mi galambtenyésztők, egy kizárólag csak galambtenyésztéssel foglalkozó szaklapnak a hiányát. »A galamb« cím alatt most meginduló szaklap a Galambtenyésztők Országos Egyesületének e közlönye hivatva van ezt az űrt kitölteni.” (Beköszönő. In: A galamb 1. [1911: 1. sz.] 1.) 247 i i
