Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
hogy a magyar гор,- dísz- és haszongalamb-tenyésztők összefogására vállalkozó szervezet az egyesületi tagdíjakból, a szaklap-előfizetésekből, hirdetésekből, pcrselyadományokból, illetve a galambárverésekből befolyt összegekből fönn tudta tartani magát, sőt 1912 januárjában már maga is meg tudta rendezni első sikeres országos kiállítását. A BOE vezetésével jó kapcsolatot ápoló szervezet választmányi ülésein általában a baromfitenyésztés ügyét országosan képviselő egyesület képviselői is megjelentek. A BOE által szervezett országos vagy éppen nemzetközi kiállításokra rendszeresen invitálták a GOE tagjait, ahol galambjaikkal az adott kiállítás baromfikollekciója közé ékelt „galambosztályon” képviselhették a szervezetet.63 A szervezett magyar galambtenyésztés mérlege a korszakban Végigtekintve a szervezett magyar galambtenyésztés 1882—1918 közötti időszakán úgy tűnik, hogy mindenekelőtt Budapest, Nagykőrös, Debrecen, Arad, Temesvár, Győr, Szeged, Szabadka és Kassa szervezte a hazai galambtenyésztést. A szegedi galambászok az országos hatókörű szervezetek kiadványai mellett egyébiránt az 1914-1925 közötti időszakban forgathatták a Szegedi Baromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztők Egyesülete által kiadott Szeged-vidéki baromfitenyésztő című kiadványt is.64 A galambászvárosok közül legnagyobb színvonalat kétségkívül a főváros jelentette, ahol továbbra is az 1907-ben immár negyed százada fennálló Columbia Postagalamb Sportegyesület tömörítette a postagalambászokat. Az I. világháborúig eltelt három évtizedben - mindenekelőtt szaksajtójával és versenyröptetési alkalmainak népszerűsítésével — a postagalambsportot országosan ismertté, belföldön és külföldön elismertté tette. Tagjainak közreműködésével és áldozatkészségével nemcsak mintaállomásokat létesített, röpgyakorlatokat és versenyeket rendezett, de több tucat kiállítást is szervezett. Társadalmi beágyazottságát tekintve szintén jelentős lépést tett előre, jóllehet a postagalambtenyésztés- és sport legjelentősebb fellegvárának továbbra is a főváros számított. Ezzel együtt is 1914-re az egyesület már több vidéki csoportot 63 Tevékenysége a röp-, dísz- és haszongalambászokat korábban országos méretekben összefogni szándékozó egyesületekéhez képest sikeresebbnek mondható volt társadalmi beágyazottságát tekintve is. Az egyesület a megalakulását követő ötödik évében már mintegy 218 tagot számlált, amely az I. világháborúig terjedő időszakban is 230-240 fő körül mozgott. 64 A kortársak számára a Holtzer Aladár szerkesztésében havonta megjelenő szaklap első számának vezércikkéből is kiolvasható volt, hogy a baromfitenyésztés és nyúltenyésztés területe mellett a galambtenyésztés témakörét is fel fogja karolni a szakfolyóirat: „A galambtenyésztésnek többféle jelentősége van. Eltekintve a fogyasztásra tenyészthető fajoktól, ma már fontos hivatás vár katonai szempontból a postagalambra, így tehát ezek tartásával is érdemes foglalkozni. A rendkívül sok fajta díszgalambok tenyésztése a legszebb kedvtelések egyike és emellett hasznot hajtó is, amennyiben a díszgalambok jól értékesíthetők...” (Bővebben lásd: Beköszöntő. In: Szeged-vidéki baromfitenyésztő 1. [1914: 1. sz.] 1.) 248
