Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)

többnyire elszeparált helyen és titokban történő tenyésztésüket feltételezte. Postagalambok tartására és tenyésztésére vonatkozó tiltó rendelkezéseket - melyek megszegése esetén általában az állományt a helyszínen könyörtelenül kiirtották - még a 20. század közepén is találunk Magyarországon.8

A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára által 1936-ban megjelentetett bibliográfiai összeállítás tartalmazza az első magyar nyelvű állattani öszszefoglalást, amely Franzius Farkas tollából látott napvilágot 1613-ban. Az eredetileg latin nyelvű munkát Egy jeles vadkert, avagy az oktalan állatoknak [...] teljes históriája címmel Miskolczy Gáspár fordította magyarra.9 Az első magyar nyelvű „állattani” munka Wolfgang Frantze német lutheránus teológus Historia sacra animalium című müvének hazai viszonyokra alkalmazott fordítása, melyben a szerző saját korának ismereteit tükrözve írja le — a Szentírás gondolataival átszőve — az állatok viselkedését és szokásait. Miskolczi Gáspár fordításának további érdekessége, hogy az állatok viselkedését, illetve értékes cselekedeteit párhuzamba állítja korának társadalmi szokásaival. A wittenbergi tanár és hittudor szerint az „oktalan állatok Historia szerint való” leírása kifejezetten alkalmas „Mind a szent emberek mind pedig evilági Bölcsek írásainak magyarázatára.”10

Magyar vonatkozásban a galambokról már részletesebben szóló munkák között időrendben elsőként a latin nyelven íródott és 1793-ban megjelenő Ornithológia sive historia avium Hungáriáé című müvet említhetjük. Szerzője Joan Bpt. Grossinger könyve hetedik fejezetében foglalkozik a galambokkal. A szerző nemcsak ismertet egyes galambfajtákat, hanem külön fejezetet szentel a galambtartás egyéb területeinek is.11 Ugyancsak részletesebb leírást közöl Lánghy István mezőgazdasági és természettudományi író az 1831-ben napvilágot látott Az értelmes, gyakorlott, és gondos baromfi-tenyésztő jó gazda-asszony, és orvos című müvének „A Galambokról” szóló fejezetében.12 Fél évszázaddal a szervezett magyar galambtenyésztés megindulása előtt látott napvilágot Leibitzcr János gazdatiszt Méhe-, Selyembogár-, Disznó- s Baromfitenyésztés címmel kiadott írása.

"Hivatalos Közlemény. A B.M. 4342/49/254. M. T. rendelete a postagalamb tartásáról. In: Galambsport 1. (1955: 6. sz.) 1-2.

9 A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete (1505-1805) Szerk. Dóczy Jenő, Wellmann Imre, Bakács István. Bp. 1934. 51-52.

10 Szerzője erkölcsi célzatú hasonlatokat von le az egyes állatfajok leírásainál: „A Szent Lélek Galamb formában jelenik meg. Üdvözítőnk parancsolja, hogy legyünk szelídek, mint a Galambok és okosak, mint a Kígyók.” (Bővebben lásd: Egy jeles vad-kert. Avagy az oktalan állatoknak históriája Miskolczi Gáspár által. Bp. 1983. 11-12.)

11A könyvben a latin szöveg között magyarul olvashatjuk a házigalamb vadon élő rokonai közül a „vadgalamb” és az „örvös galamb” nevét.

12 A könyv szerzője az akkori galambfajták - mint a „Gatyás galamb”, „Begyes Galamb”, „Posta Galamb” „Fodrosbegyű Galamb”, „Szélesfarkú Galamb”, „Keringő Galamb” - tulajdonságait öszszegezve külön alfejezetekben részletezi a galambtenyésztés olyan szegmenseit is, mint a galambegészségügy „A galambok betegségéről és azok gyógyításáról” címmel. (Bővebben lásd: Lánghy István: Az értelmes, gyakorlott, és gondos baromfi-tenyésztő jó gazda-asszony, és orvos. Pest 1831. 128-142.)

234