Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Beck Tibor: A Balatonboglári Borvidék és a Balatonboglári Borászati Rt. vázlatos története
hiány és a frontok átvonulása, később a szőlőmüvelő lakosság kitelepítése, majd az erőszakkal kikényszerített kolhozosítás volt. A kollektív felelősségre vonás következtében Magyarországról elüldözött német szőlőbirtokosok magas színvonalú munkakultúráját és szőlészeti-borászati szaktudását hosszú évtizedekig nem tudta a magyar szőlő- és borgazdaság pótolni. A szőlő- és bortermelés színvonala az 1960-as évekig épphogy a háború előtti szinten maradt. Az 1949-ben megkezdődött országos szőlőmonográfia munkálatai során az is kiderült, hogy a Balatonboglári Borvidék ültetvényeinek több mint fele még mindig direkttermő. A helyzet megváltoztatása jelentős állami szerepvállalást követelt. Ez a sztálinista (1949-1956) korszakban együtt járt a nagyüzemek dominanciájának megteremtésével, melynek első lépését a mintaként létrehozott állami gazdaságok megszervezése jelentette.6 A Balatonboglári Állami Gazdaság szerepe a borvidék életében Az állami gazdaságok eleinte csak a területnagyság szempontjából feleltek meg a nagyüzem kritériumainak, tekintve, hogy a kisparcellákból összeállt területek művelésmódja és fajtaösszetétele a nagyüzemi gépi művelésre alkalmatlan volt. Ezért kezdetben megmaradtak a régi fajták, a korábbi sor- és tőketávolságok, de a talajműve lés és a növényvédelem munkálatait igyekeztek lehetőség szerint korszerűsíteni. Ennek viszont az volt az akadálya, hogy ekkor korszerű gépek sem álltak rendelkezésre. Még közel egy évtizedet kellett várni az állami gazdaságok valódi nagyüzemmé válására. Az államszocialista-nagyüzemi korszak kezdetét a Földművelésügyi Minisztérium 1963-ban megjelent rendelete jelentette, amely a széles sortávú szőlőművelés bevezetésével alapjaiban kívánta megváltoztatni a szőlő- és bortermelés rendszerét. A meglévő ültetvények sorközeinek szélesre nyitásával, az új ültetvények széles sorközzel való telepítésével megteremtették a talajmüvelés, a növényvédelem és a szüret gépesítésének lehetőségét, amely a nagyüzemi termelési mód alapja. Emellett az új, nagyobb termőképességű fajták telepítésével a hektáronkénti termés mennyisége a többszörösére növekedett. Az egyik legjelentősebb mintagazdaság az 1950-ben alapított Balatonboglári Állami Gazdaság volt. Azzal a céllal hozták létre, hogy a szükségessé vált szőlőrekonstrukcióhoz, illetve nagyüzemi átszervezéshez szaporítóanyagot (gyökeres szőlőoltványt) biztosítson a magyar borvidékek sajátosságaihoz igazodva. A gazdaság a kezdeti időszakban még szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkozott, a későbbiekben azonban fokozatosan a borszőlő, a csemegeszőlő és a gyümölcstermesztés vált a fő profiljává. A Csillagpusztai 6 Beck Tibor: A Balatonboglári Borászati Rt üzemtörténeti kiállításának forgatókönyve Budapest, 2008. 2-10. 188 T
