Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Beck Tibor: A Balatonboglári Borvidék és a Balatonboglári Borászati Rt. vázlatos története
Állami Gazdaság területeinek 1958-ban történt átvételével létrejött a nagyüzemi termelés valódi alapja is. Ezután a Balatonboglári Állami Gazdaság évtizedeken keresztül a kertészeti ágazatokat magas színvonalon integráló nagyüzemként működött. Fő tevékenységi köre a szőlő-szaporítóanyag termesztés, a csemege- és borszőlőtermesztés, a borászat és borpalackozás, valamint ehhez kapcsolódóan a gyümölcstermesztés (elsősorban a csonthéjas és héjas gyümölcs) volt. Mindezt az a nagyüzemi növényvédelmi és agrokémiai tudományos kutatótevékenység is alátámasztotta, melynek központja a gazdaság saját laboratóriuma volt. A gazdálkodás két fő helyszíne a balatonszemesi cs a lengyeltóti üzemegység volt. A Balatonboglári Állami Gazdaság fejlődése csúcspontján tizenhét község határában gazdálkodott, a legkorszerűbb gazdálkodási körülményeket megteremtve. A mintagazdaság nemcsak a Balatonboglári Borvidék, hanem az államszocialista Magyarország szőlő- és borgazdaságának is egyik meghatározó szereplőjévé vált. A Balatonboglári Állami Gazdaság már a megalakulást követő években 92 hektár alanyvessző-előállító anyatelcpen gazdálkodott. Zömmel Berlandieri és Riparia T5C, kisebb mennyiségben pedig Berlandieri és Riparia TK5 BB fajtájú alanyokat állítottak elő. Ezzel párhuzamosan az európai nemes fajták oltóveszsző szükségletének biztosítására törzstelepeket létesítettek összesen 103 hektáron, melyeknek célja Magyarország szaporítóanyag szükségletének biztosítása volt. Balatonbogláron 1955-ben felépítették hazánk legnagyobb és legkorszerűbb szőlővessző-előhajtató és -feldolgozó üzemét, amelyhez megfelelő méretű szőlőiskola is tartozott. A hatvanas évek nagyarányú ültetvénytelepítéseit elsősorban ebből az iskolából látták cl szőlőoltványokkal, de a homoki területekre alkalmas gyökeres vesszőket is nagy mennyiségben állították elő. Az 1970-es évektől kezdve tovább növekedett a törzsültetvények területe, a régi alanyfajták tcnnelését, pedig felváltotta a megváltozott igényeknek jobban megfelelő S-4 alanyfajta előállítása. Az évtized végére már évenként 1500-2000 hektár új szőlőültetvény létesítéséhez elegendő szőlőoltványt állított elő a Balatonboglári Állami Gazdaság. A szőlőtermesztésen belül kezdetben a csemegeszőlő-termesztés dominált, melynek kialakítása 1957-ben kezdődött. A bakmüvelésü ültetvények korszerűsítése fokozatosan történt. A régi - 1,5-1,8 m sortávolságú szőlők - minden második sorát kivágták, a meghagyott sorokat magasművelésűvé alakították, így téve őket alkalmassá a gépesítésre. Az új ültetvényeket már eleve a nagyüzemi termesztés kívánalmainak megfelelően - zömmel Lenz Moser művelésmóddal - telepítették. (Ekkor bizonyosodott be, hogy a Balaton melletti klímaviszonyok között a téli fedésre nincs szükség, mert a tó hőmérséklet-kiegyenlítő hatása miatt a téli fagy kártétele minimális.) A korszak domináns fajtája a Chasselas volt, melyet gyümölcsként is értékesítettek, de szőlőlevet és bort is készítettek belőle. Jelentőségben a második helyen a Csabagyöngye következett, de az Afuz Ali, a Hamburgi muskotály és a Gloria Hungáriáé fajták termesztése is számottevő volt. Az 1970-es évek végére - többek között az 1963-ban betelepített Cardinal és Muscat Adda fajtáknak köszönhetően — a hektáronkénti átlagtermés elér-189 i i