Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján
Fontosabb változások Szobránc mezőgazdaságában csak a század második felétől kezdődtek el, és összefüggtek az új lakosság betelepítésével és a mezőváros további fejlődésével, melyet a felvilágosodás kora hozott magával. A paraszti gazdálkodásokon kívül, melyek egyes földesurakhoz tartoztak, a század második felében tovább gyarapodott az urasági majorság is, mely részben a Gombos gazdaságot foglalta magában. Annak tulajdonosa Ung és Zemplén vármegye legnagyobb mágnása, gróf Sztáray János Fülöp volt, aki 1773-ban zálogba adta Aiszdorffer Baltazárnak. A majorsághoz 550 pozsonyi mérő szántóföld tartozott. Elsősorban gabonaféléket, rozst, zabot, árpát és búzát, de borsót, lencsét, sőt még kukoricát is termesztettek. A mezőkön kívül kertek, 24 tehén és több gazdasági épület is volt a majorságban. Egyenesen a majorságnak szolgált egy fa magtár, két istálló és több leromlott gazdasági épület a szintén tönkrement kastély közelében. A többi gazdasági épületből legnagyobb fontossága a sörfőzdének, pálinkaégetőnek, két vendéglőnek és malomnak volt. A majorsághoz tartoztak a már említett bükk és makk erdők, melyek továbbra is fontos hasznot hoztak az uraságnak.89 Egy jóval kisebb majorság tulajdonosa volt az adott időszakban Csuha Tamás. Szobránc határában 1773-ban két puszta telek, kilenc rét, 15 szekér széna és több kisebb szántóföld 108 köböl nagyságában volt a tulajdonában. A kúria körül gyümölcsöskert és istállók voltak és a mezővárosban vendéglő fél paraszti telekkel.90 Annak ellenére, hogy Sztáray gróf az uradalom zálogba adása után nem volt a legtöbb jobbágyié lek tulajdonosa, a 18. század második felében egyértelműen a legnagyobb földbirtokos volt. Ezt a volt Gombos-birtokok, illetve a kamarai vagy más tulajdonosok birtokai megszerzése tette lehetővé. A század második felében a vendéglőkhöz és a malomhoz még más gazdasági épületek is kerültek, vágóhíd, sörfőző és pálinkafőzde. Természetesen ezek többsége a mezőváros legnagyobb gazdasági egységéhez, Sztáray gróf birtokaihoz tartozott. Legnagyobb értéke az új Sztáray-nagybirtokon a sörfőzdének és égetőnek volt. Értéke 2000 forintra volt felbecsülve, és évenként 1030 arany hasznot hozott (400 forintot a sörfőzde, 630 az égető). Épületeik kő alapokon, fából voltak felépítve, falazott kéményük és zsindelyes tetőjük volt. A sörfőzde évenként kb. 400 hordó sört és az égető öt év alatt 70 hordó pálinkát termelt meg.91 Hasonlóan magasra volt értékelve az új vendéglő is. Négy helyiségből: konyhából, kamrából, pincéből és kocsitároló épületekből állt. Szintén kő alapokon fából volt építve. Az úri vendéglő udvarán állt az úri mészárszék. A Sztáray-birtokok része volt egy régi vendéglő is, melynek értéke 200 forintra volt felbecsülve, évenként csak 30 forint hasznot hozott a bérletből. Nagyon rossz állapotban volt, 89 SA Presov, SM 6107, i. c. 444: Gróf Sztáray Fülöp János vagyonának összeírása, 1772. 90 SA Presov, SM 4096, i. c. 228: Csuha Tamás vagyonának összeírása, 1773. 91SA Presov, SM 6107, i. 6.444: Gróf Sztáray Fülöp János vagyonának összeírása, 1772. 178
