Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján

és azonnali javítást igényelt.92 E két vendéglőn kívül volt még a mezővárosban egy harmadik is, 1773-tól Csuha Gábor tulajdonában.93 Szokásos gazdasági épületek, amelyek a mezőváros legnagyobb pangása alatt sem mentek tönkre, a malmok voltak. Míg a század elején (1719. évben) Szob­­ráncon két malom, egy felső és alsó, a század második felében már három malom működött. Egyik Sztáray gróf, másik a Pribékeknek és a Szirmayaknak, később az Aiszdorffcreknek volt a tulajdonában.94 A Sztáray-malmot Sztáray Imre báró 1744-ben felújította.95 Az eredeti Eödönffy-malmot az előtte való évben 150 fo­rintért kiváltotta zálogból az akkori használótól, Szemere Ádámtól. A malom na­gyon rossz állapotban volt, szalmatetővel, repedezett falakkal és két malomkővel. A báró megjavíttatta és még egy malomkővel bővíttette.96 A malom akkori értéke 700 forintra rúgott és évenként a megörölt búzából és a molnár által adott fizetsé­gekből 120 forint hasznot hozott.97 A többi két említett malomról nem maradt hír. Feltételezni lehet, hogy legna­gyobb, illetve legjobb közülük az Aiszdorffer-malom volt, mivel a három molnár közül az fizetett a legnagyobb bérletet, 3 forintot. A Sztáray molnár 2 és a pribéki 1 forintot adott évente.98 A szatmári béke után úgy, mint az egész országban, Zemplén és Ung vármegyé­ben is elterjedt a majorsági gazdálkodás. A 18. század folyamán, az új gazdasági és társadalmi helyzetben fokozatosan csökkent a jelentősége és nagysága a pa­raszti gazdaságoknak. A vidék gazdasági fejlődésében sokkal fontosabb szerep­hez jutottak a terjedelmesebb urasági majorságok. A majorságok megalakulását nagyban elősegítette az a tény, hogy all. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt kitört pestisjárvány után terjedelmes térségek mentek tönkre, elnéptele­nedtek, és ezeket a földbirtokosok a saját urasági gazdálkodásuk részévé tették. Természetesen a legnagyobb majorságok az uradalmak központjaiban alakul­tak, ahol a mágnások saját rezidenciáikat alapították. A majorságok gazdaságá­ban már a 18. század elejétől fontos szerepet kaptak a különféle gazdasági épüle­tek, mint a malmok, kocsmák, sörfőzdék, pálinkaégetők, vendéglők, téglavetők és mások, mivel tulajdonosaiknak sokkal nagyobb hasznot hoztak, mint a mező­­gazdasági termelés. Azok jó működtetése és karbantartása miatt már a 18. század elejétől főleg zsidó bérlőknek adták ki, a malmok kivételével. Felső-Zemplén és Ung vármegye nyugati részében a legnagyobb földesurak a Sztárayak voltak, 92 SA Presov, SM 6107, i. c. 444: Gróf Sztáray Fülöp János vagyonának összeírása, 1772. 93 SA Presov, SM 4096, i. ö. 228: Csuha Tamás vagyonának összeírása, 1773. 94Kárpátaljai állami levéltár Beregszász. F 4/4, 1372, 1385: Nem nemesi bérlők összeírása 1767 és 1770 évekből. 95 SA Presov, SM, 2993, i. sz. 199. 96SA Presov, SM, 3015, i. sz. 200, 3103, i. sz. 202. 97 SA Presov, SM 6107, i. sz. 444: Gróf Sztáray Fülöp János vagyonának összeírása, 1772. 98 Kárpátaljai állami levéltár Beregszász. F 4/4, 1372, 1385: Nem nemesi bérlők összeírása 1767 és 1770 évekből. I 179 i I

Next

/
Thumbnails
Contents