Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján
Nagymihály Amezőgazdaság kimagaslóan dominált a másik felső-zempléni mezőváros, Nagymihály gazdaságában. Itt is a paraszti gazdaságokban és az urasági majorságban koncentrálódott. Sajnos a 18. század első eveiből nincsenek adataink a jobbágytelepülések számáról, struktúrájáról, de az uradalomról sem. Nagymihályban a hagyományos gabonaféléket termesztették, mint búza, rozs, zab, szintén borsó, lencse, köles, hajdina, kisebb mértékben len és kender.28 A mezőgazdasági föld a határban két részre volt osztva, egyik a Labore mentén gyakran volt árvíz során elárasztva vízzel. A jobbágyok nem használtak semmiféle réteket, ezek mind a majorsághoz tartoztak. A mezővárosban két malom működött.29 Egyik Szirmay Andrásnak, a másik Pongrácz Lászlónak volt a tulajdona.30 Az elmúlt időszakra tekintettel, bizonyosan a 18. század elején is feltételezni lehet szőlőtermesztést és borelőállítást.31 A majorságon, két malmon és kisiparos műhelyeken kívül a mezővárosban az uradalmi vagyonhoz más gazdasági épületek is hozzátartoztak. Elsősorban két vendéglő, melyeket a helyi lakosok, illetve földbirtokosok béreltek.32 Gazdasági szempontból érdekes volt a halászat, mely 1696-ban van említve. A halakat a Laborcon fogták, halastavak létezésére nincs adatunk. A 18. század első felében fontos változások álltak be Nagymihály tulajdonjogi viszonyaiban, mely nagyban meghatározta a további fejlődését. Az addigi helyzetüket fokozatosan elvesztették a Pongráczok, bizonyosan a Rákóczi-szabadságharcba való túlságos bekapcsolódásuk miatt. Helyükbe a Sztárayak léptek, akik rövid időn belül az egész uradalom és mezővároska tulajdonosai lettek. Az 1720-as években Sztáray Imre nemcsak hogy a Pongráczokat szorította ki, de fokozatosan a Szinnayakat is, akik még a század elején majdnem egész Nagymihályt birtokolták. Nagymihály fejlődésének fordulópontja az 1743. évben következett be. Akkor Sztáray Imre báró Szirmay András utódaival egy szerződésben megegyezett, hogy a nagymihályi uradalom nagy része és a mezőváros, melyet a Pongráczok 1696-ban elzálogosítottak, hozzá kerül. A zálogot óriási pénzért, 68 000 magyar 28 Szirmay András naplója, 49. In: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez V. Szerk. Dongó, Gy., B., Sátoraljaújhely 1900, 204-205. 29 Szirmay András naplója, 49. In: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez V. Szerk. Dongó, Gy., B„ Sátoraljaújhely 1900, 205. 3llMNL OL Budapest, Rákóczi-szabadságharc levéltára, G-28, 89. cs.: Extractus naturalium repertitionis Inclyti Commitatus Zempleniensis intertentione militiae deputatam et cassarium administrandam, 1710. 31 Dienes Dénes: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Budapest 2001, 245. 32 SA Presov, SM, 199: Sztáray Imre báró megegyezése Szirmay András örököseivel a zálogba helyezett vagyonok visszaadásáról és az uradalom további faluiról, 1743 IX. 28. 169
