Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
1 1715-ös országos összeírás semmilyen szőlőket sem mutatott ki, bizonyára azért, mert az egész várossal elpusztultak az 1710-es pestisben.52 A 18. század végén a borászat fontos jövedelemforrást jelentett a mezőváros lakosainak. Ezek ugyanakkor nemcsak a helyi szőlőkben dolgoztak, hanem pénzért a tokaj-hegyaljai urasági szőlőket is művelték.53 A gélszécsi szőlők viszonylag kicsinyek voltak, és a krivostyáni és barkói szőlőkkel együtt a zempléni harmadik, legalacsonyabb osztályba tartoztak.54 Annak ellenére a borászat Gálszécsen megmaradt, és 1897-ben 62 katasztrális holdon terültek el a szőlők, az összes földterület 4920 hold volt.55 Ugyanakkor a szőlők a helyi, Fischer Lajos báró tulajdonában lévő nagybirtokhoz is tartoztak, de csak két katasztrális holdon.56 A gálszécsi bor nem volt képes versenyezni a tokaj-hegyaljai, vagy más, minőségi borokkal, és csak a helyi piacon értékesíttették. Jelentős volt a 80-as évek második felében, hogy - lehet, hogy az elszigetelt fekvésüknek köszönhetően — elkerülte a helyi szőlőket az egész országban dühöngő filoxéra járvány.57 A nem jelentős gálszécsi szőlőket sok tulajdonos birtokolta, s azért általános felháborodást keltett 1887-ben a városi tanács rendelete a szüret október 18-ai kezdéséről.58 A gálszécsi szőlők továbbra is léteztek az alacsony minőség és az állandóan csökkenő gazdasági jelentőség ellenére. Sőt, egy része máig is megmaradt, de csak tulajdonosainak fogyasztását szolgálják. Bacskó volt a másik község Gélszécs környékén, amely a kora újkorban foglalkozott borászattal. Bár a szőlő a bacskói határban már a középkorban feltételezhető, a forrásokban csak a 17. században jelent meg. Az 1670. évi birtokösszeírásban szerepelnek a jobbágyszőlők. Az 34 helyi jobbágy közül 25 rendelkezett saját szőlővel, miközben többségük csak egy, kivételesen több szőlőt használt. Két évvel később, 1672-ben a bacskói jobbágyok 37 szőlőt birtokoltak.59 A további szőlők már akkor az urasági majorsághoz tartoztak. Mivel a majorságot 1670-ben a kamara elkobozta birtokosától, Bocskai Istvántól, megmaradt annak összeírása, amely szerint részét képezte három szőlő a bacskói hegyen, amely a gálszécsi hegyen lévő három szőlővel együtt évente 100 hordó bort adott.60 52MNL OL Budapest, HTT, Országos összeírás, 1715. 53 Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BAZML), Sátoraljaújhely. Loc. 68, No. 346: Gálszécs urbáriuma, 1772. 54Szirmay, Antonius: Notitia topographica, politica inclyti comitatus Zempleniensis. Buda 1805, 7. 55 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Budapest 1897, 410M11. 56 Magyarország földbirtokosai. Az összes 100 holdnál többel bíró magyar birtokosok névsora a tulajdonukban levő földterületek mívelési ágak szerinti feltüntetésével. Budapest 1893, 855. 57 MNL BAZML, Sátoraljaújhely. Alispáni i., 11233/ 1886, filoxéra. 58 MNL BAZML, Sátoraljaújhely. Alispáni i., 401/ 14706. 59MNL MÓL Budapest, UC, 156, 7/4: Bocskai István elkobzott birtokai, 1670. “MNL MÓL Budapest, UC, 156, 7/4: Bocskai István elkobzott birtokai, 1670. 158
