Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Rüsz-Fogarasi Enikő: Kolozsvári kora újkori sütőházak
Kolozsvári kora újkori sütőházak Rüsz-Fogarasi Enikő Az élelmezés színterei a kora újkorban rendkívül változatosak. Mindazokat a helyeket, ahol tárolták, előkészítették, elfogyasztották az asztalra kerülő élelmiszereket az élelmezés színtereinek nevezhetjük. Ezek a helyek a városi, falusi otthonokban, udvarházakban, várakban, kastélyokban, intézményekben egyaránt jelen vannak és a mindennapi élet legfontosabb terei. A városokban ezek a helyszínek az intézményekben (ispotályok, kolostorok), vagy a polgárok otthonaiban voltak. Jelen esetben Kolozsvár kora újkori élelmezési színterein belül a sütőházak kérdését járjuk körül. Az élelmiszerek elkészítése egy alapvető kérdéskörre, a tűzhellyel kapcsolatosan fogalmazható meg. E téma körül számos kérdés tevődik fel: mégpedig, milyen arányban jelenti a tűzhely a konyhát? Vannak-e olyan városi házak, amelyeknek több tűzhelyét is lehet dokumentálni? A tűzhely azonos lehet-e a sütőkemencével? Vagy lehet más is? A sütőkemencék hol helyezkednek cl? A sütőházak és -kemencék azonosak lehettek vagy különböztek formájukban, szerkezetükben, elhelyezésükben egymástól? Ezek mind olyan kérdések, amelyek minden korban és városban más és más választ eredményezhettek és ugyanakkor választ is várnak. A forrásadottságok függvényében tudjuk ezeket a válaszokat keresni és esetleg megtalálni. Amennyiben szemügyre vesszük a kolozsvári kutatási lehetőségeinket, láthatjuk, hogy számíthatunk a város intézményeinek számadásaira, összesítő számadásokra, cipósüttetők számadásaira, az ispotályszámadásokra, a malmok gazdálkodásával foglalkozó elszámolásokra, az adójegyzékekre, a különböző leltárokra, épülettörténetekre, osztálylevelekre, céhes adatokra, és az ezekből származó információkból körvonalazható a mindennapi kenyér asztalra kerülésének útja. A fentiekben említett források a városi és állami levéltárban, a felekezeti (katolikus, református és unitárius) levéltárakban találhatóak. Ezen levéltári adatok mellett nyilván a régészeti ásatások eredményei, analógiák, néprajzi adatok1 nyújthatnak még támpontokat. 1 1 Néprajzi adatok: Sabján Tibor: Kenyérsütő kemencék. Népi Kultúra, Tere, Budapest 2013.; Kós Károly: Erdély népi építészete. Budapest 1989.; Györffy István: A Fekete-Körös völgyi magyarság 138
