Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Varga Zsuzsanna: Egy diszciplína megújulásának tapasztalatai: agrártörténetből rural history
zői.21 A társadalmi hálózatok, társadalmi tőke és a rokonság a három kulcsfogalom. A korábbi kötetekhez hasonlóan a tanulmányok itt is nagy időintervallumot ölelnek fel. A kora újkortól kiindulva eljutunk a 20. századig. Földrajzilag is jellemző a sokszínűség: olvashatunk Flandriáról, Itáliáról ugyanúgy, mint Ausztriáról, vagy éppen Örményországról. A kutatók arra törekedtek, hogy bemutassák, hogy a vidéken élő emberek között a különböző korokban milyen formális és informális kapcsolatok épültek ki. De itt nem állnak meg, három további területre terjesztik ki vizsgálódásaikat. Egyrészt elemzik, hogy a társadalmi kapcsolatoknak milyen a gazdasági hasznosulása? Másrészt azt is igyekeznek feltárni, hogy milyen intézményi keretek között történik meg a társadalmi töke átváltása gazdaságivá. Flarmadrészt pedig azt is tanulmányozzák, milyen politikai intézmények/ szervezetek jöttek létre a társadalmi hálózatokból. Ahogyan a záró tanulmányban Clair Lemercier hangsúlyozza: nemcsak a hálózatok struktúráit kell feltérképezni, hanem azt is, hogy milyen szituációkban, s milyen módon aktivizálódtak.22 A tizenkettedik kötet címe egyértelművé teszi a központi témát, amely nem más, mint a mezőgazdasági specializáció.23 Ezt a fogalmat az agrártörténetben általában a haladás szinonimájaként használják, amely átalakítja az önellátó gazdálkodókat piacra termelő, specializálódott farmerekké, kiszabadítva őket az önellátó termelés gúzsba kötöttségéből. Az iparszerű mezőgazdaság káros környezeti és egyéb hatásai, az alternatív mezőgazdaság jelentkezése azonban megkérdőjelezik ezt a hagyományos megközelítést. Tíz európai ország régióiban vizsgálódtak a szerzők, választ keresve olyan kérdésekre, hogy vajon a specializáció milyen sajátosságokat mutatott a különböző történelmi helyzetekben akár üzemi szinten, akár egy termelési körzetben. A tanulmányokból kiderül, hogy a specializálódás nem szükségszerűen járt együtt a farmerek életszínvonal-növekedésével, s az is, hogy nem visszafordíthatatlan a folyamat, ahogy ezt épp az 1990 utáni kelet-európai folyamatok példázzák. Az agrármodemizáció témakörét folytatja, ámde egy szűkebb időintervallumra koncentrál a következő munka.24 A két világháború közötti fasiszta rendszerek agrárpolitikájának összehasonlítása révén az volt a célja a szerkesztőknek, hogy elősegítsék egyrészt a fasiszta ideológia további vizsgálatát, másrészt pedig a két világháború közti agrárpolitikák új szempontú elemzését. Nyolc különböző országról olvashatunk a könyvben: Olaszország, Németország, Ausztria, 21 Georg Fertig (ed.): Social Networks, Political Institutions, and Rural Societies. Brepols, Turnhout 2015. 310 p. 22Clair Lemercier: Formal network methods in history: Why and how? In: Georg Fertig (ed.): Social Networks, Political Institutions, and Rural Societies. Brepols, Tumhout 2015. 281. 23 Annie Antoine (ed.): Agricultural specialisation and rural patterns of development. Brepols, Tumhout 2016. 304 p. 24Lourenzo Fernández Prieto, Juan Pan-Montojo, Miguel Cabo (eds.): Agriculture in the Age of Fascism: Authoritarian Technocracy and Rural Modernization, 1922-1945. Brepols, Tumhout, 2014. 261 p. 133
