Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Varga Zsuzsanna: Egy diszciplína megújulásának tapasztalatai: agrártörténetből rural history
1 Magyarország, Spanyolország, Portugália, Mandzsuké és a Vichy-Franciaország. Az újdonságot nemcsak az összehasonlító perspektíva jelenti, hanem az is, hogy ezeket a politikákat szélesebb történeti perspektivában - gyakran az 1945 utáni időszakra is kitekintve - vizsgálják, arra a kérdésre keresve a választ, hogy menynyiben járultak hozzá az agrármodcmizáció globális folyamataihoz. Az eddigi utolsó, tizennegyedik kötet a 19. századra koncentrálva mutatja be, milyen állami kezdeményezésű felmérésekre került sor a mezőgazdasággal és vidéki népességgel kapcsolatban.25 Közismert, hogy minden állami beavatkozás előfeltétele a kellő adatmennyiség az adott társadalmi csoporttal, illetve tevékenységi formával kapcsolatban. Számos történelmi példa hozható az ókortól kezdve, de a 19. század fontos újdonsága, hogy a tudomány (a statisztika, szociológia stb.) fejlődésével minden korábbinál nagyobb szabású felmérésekre került sor. Sőt, a kötet szerzői úgy fogalmaznak, hogy a 19. század közepe valóságos aranykora volt az állami kezdeményezésű adatgyűjtésnek. A szerzők nemcsak azt vizsgálják, hogy mi volt a felmérések tartalma, hanem azt is, hogy miért kezdeményezték őket. Vizsgálják például a francia és a brit módszerek átvételének folyamatát Európa különböző országaiban. A projekt rámutat a transznacionális kulturális transzferek fontosságára. Érdekessége a megközelítésnek az is, hogy vizsgálják a szerzők, miképpen járultak hozzá ezek a statisztikai felmérések a nemzetépítés folyamatához? Érdeme ennek az összehasonlító projektnek, hogy nyit kelet felé, az Ottomán Birodalom irányába, de olvashatunk esettanulmányokat Kanadáról és Mexikóról is. Összefoglalóan tekintve a sorozatra, elmondható, hogy az eddigi kötetek egyértelművé tették, milyen komoly potenciál van a sok helyütt perifériálisán kezelt agrártörténetben, különösen akkor, ha nyit a társadalomtudományok felé, és nyit más országok felé is, azaz összehasonlító keretbe illesztve vizsgálja nemzeti témáit. Ugyancsak nagy érdeme az is, hogy kirajzolódik belőle az a módszertani, elméleti bázis, amely a jelenlegi európai kutatás élvonalát jellemzi. Mindez ráadásul angolul, esélyt teremtve ezzel a nyelvi korlátok feloldására.26 Mivel ez volt az első olyan együttműködés, amely egy transznacionális projekt keretében vizsgálta az európai vidéki (rurális) átalakulás hosszú távú történelmi folyamatait, természetesen felfedezhetők bizonyos aránytalanságok, hiányok. Ha például szisztematikusan megfigyeljük, hogy milyen országokból valók a szerzők és milyen területeket vizsgálnak az egyes tanulmányokban, akkor még mindig kiugró Nyugat-Európa reprezentáltsága.27 Úgy vélem azonban, hogy az említett problémák ellenére is óriási értéke van az agrártörténészek között létrejött interdiszciplináris és transznacionális párbe25 Nadine Vivier (ed.): The Golden Age of State Enquiries. Rural Enquiries in the Nineteenth Century. From Fact Gathering to Political Instrument. Brepols, Turnhout 2014. 291 p. 26 Természetesen az angolnak, mint az akadémiai szakmai párbeszéd közvetítő nyelvének elterjedése nem problémamentes folyamat. Erre 2013-ban a berni konferencián nagy figyelem irányult. 27 Európa keleti felén belül is különösen gyenge a lengyel, orosz és balkáni területek jelenléte. 134
