Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Varga Zsuzsanna: Egy diszciplína megújulásának tapasztalatai: agrártörténetből rural history

Hasonlóan ahhoz, ahogyan a mezőgazdaság szerepe visszaesett mind a foglalkoztatás, mind a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás terén, úgy került marginális helyzetbe e nemzetgazdasági ágazat történelmével foglalkozó diszciplína, az agrártörténet is. Elkötelezett és lelkes kutatók Európa minden országában fellelhetők, de a kutatásra rendelkezésre álló pénzügyi források, s ezzel összefüggésben az utánpótlás terén hosszabb ideje halmozódnak a hiányok. A meglévő intézményes keretek (akadémiai társaságok/bizottságok, folyóiratok stb.) ellenére általánossá vált az a vélekedés: válságba került az agrártörténet-írás.

Az utóbbi években szerencsére tanúi lehetünk a nemzetközi tudományos életben olyan biztató jelenségeknek, amelyek jelzik: elindult egy megújulási folyamat. Ebben katalizátor szerepet töltött be egy nagyszabású uniós kutatás - Programme for the Study of European Rural Societies (PROGRESSORE) -, amely az európai vidéki társadalmak tanulmányozására irányult.* 3 A cél az volt, hogy a résztvevő kutatók a szakterület legfrissebb eredményeire támaszkodva összehasonlító történeti perspektívába illesztve tárgyalják meg azokat a problémákat, amelyek jelen vannak napjaink európai vidéki társadalmaiban, s ezzel az új megközelítéssel elősegítsék e problémák kezelésére irányuló szakpolitikai javaslatok kidolgozását. Ez a fajta pragmatikusság azt a felismerést tükrözte, hogy a globalizáció kihívásai közepette sem az az EU-n belüli, sem az azon kívüli gazdasági-társadalmi folyamatok nem érthetők meg nemzetgazdasági keretekben.

Az agrártörténészek is reagáltak tehát az összehasonlító kutatások nemzetközileg megfigyelhető dinamikus térhódítására.4 A PROGRESSORE program (2005-2009) kidolgozói is azon a nézeten voltak, hogy míg a hagyományos nemzetközpontú koncepción alapuló történetírás Európa nemzeteinek történelmét egymástól különálló jelenségcsoportként kezeli és elsősorban az egyediségre, a szembeállításra törekszik, addig az összehasonlító perspektíva alkalmazása elősegíti a nemzetek közötti interakciók, a kulturális, gazdasági stb. transzferek feltárását, s ezáltal az államok egymásról alkotott, számos esetben torzított képzeteinek lebontását is. Az összehasonlító módszer tehát úgy lépi át a nemzeti korderül, hogy számos országban közelíti a nyugat-európai átlagot (pl. Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia és Észtország), ugyanakkor a regionális átlagot a különlegesen elmaradott albán (71%), moldovai (51%), román (43%) és meglehetősen magas lengyel (19%) agrárfoglalkoztatás emeli fel. Az adatok a FAO évente kiadott statisztikai évkönyveiből (FAO Statistical Yearbook. Europe and Central Asia) származnak.

3 A program teljes neve: COST Action A35 PROGRESSORE, ami arra utal, hogy ezt a programot az 1971 óta létező európai kutatási együttműködési alap a COST (European Cooperation in Science and Technology) finanszírozta.

4 Az 1990-es évektől kezdve mind Európában, mind Amerikában megfigyelhető az összehasonlító történetírás látványos előretörése és intézményesülése. Erről bővebben lásd: Tomka Béla: Az összehasonlító módszer a történetírásban eredmények és kihasználatlan lehetőségek. In: Aetas 20. (2005: 1-2. sz.) 243-258.

128