Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Orosz István: A magyar agrártörténet-írás múltja és mai lehetőségei
le magyarázata lehet. Sokkal kevesebb azon ifjú történészek száma, akik paraszti környezetből érkezve szereznének történész diplomát, így nem ismétlődik meg az 1950-1960-as évekbeli helyzet. Azok pedig, akik agráregyetemi végzettséget szereztek kevésbé érdeklődnek a kutatás szintjén is az agrármúlt kérdései iránt. Azt is látnunk kell, hogy az urbanizációval sokkal kisebb az a bázis, amelyből az utánpótlás toborzódhatna. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nagyon sok fiatal kutató a történettudomány olyan ágai iránt érdeklődik, amelyek 30-40 évvel ezelőtt nem is léteztek, vagy amelyek művelését a marxista államhatalom nem tartotta ildomosnak. így pl. Magyarországon szinte senki nem foglalkozott mentalitás történettel, ismeretlen volt a mikrotörténelem,23 nagyon szűkre szabottak voltak az egyháztörténet keretei. Mindez azonban távolról sem jelenti, hogy hiányoznak az agrártörténet lehetőségei. Aligha kétséges hogy az agrármúlt feltárásának voltak jobb feltételei is.24 Új viszonyok között is folytathatók azonban az uradalomtörténctek, mint ahogy erre szerencsére több példa is van. Aligha gondol bárki is arra, hogy az uradalmaknak még 5%-ban sincs feldolgozva a történetük, nem beszélve arról, hogy a tőkés korszak mezőgazdasági nagyüzemeinek feldolgozása még alig kezdődött meg. Magyarországon a feudális viszonyok közötti 45—50 várossal szemben volt olyan időszak, amikor 700-nál több mezőváros volt. Ezek töredékének sincs feldolgozva a múltja.25 A falvak száma 9-21 000 között mozgott. Mindkét településcsoport elválaszthatatlan kapcsolatban volt a mezőgazdaság múltjával. A településtörténet, településnéprajz, településföldrajz és településszociológia összekapcsolása az agrártörténettel ma még beláthatatlan lehetőségekkel kecsegtet.26 Ehhez azonban szükséges, hogy a helytörténet megbecsült területe legyen a szaktörténetírásnak s kikerüljön a jó szándékú, de laikus kutatók kezéből. A mikrotörténelem módszerét el kell sajátítani mindenkinek, aki össze akarja kapcsolni a településtörténetet az agrártörténettel. Sok lehetőség adódik az agrártörténet számára a tájtörténeti kutatásokban. A régiók sajátosságai évszázadokon keresztül elsősorban az agrártermelés és az agrárélet sajátossága voltak. Ezek feltárása az agrártörténet kiszélesítését jelenti. Sok feladatunk van az ún. „szocialista korszak” mezőgazdaságának és paraszttársadalmának feltárásával is. Ez ma már egy lezárt korszak. Azért, mert a mai generáció időnként „értetlenül” tekint a kény23 Szíjjártó M. István: Bevezetés. In: Szerk. Dobrossy István: Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok Rendi társadalom - polgári társadalom 12. Miskolc 2003. 7 18. 24 Kaposi Zoltán véleménye szerint „a helyzet rosszabb, mint két évtizede volt, de nem reménytelen...” Kaposi Zoltán: Az agrártörténet-írás jelene és lehetséges jövője. Agrártörténeti Szemle (2008) 1-4. sz. 308. 25Orosz István: A mezővárosi fejlődés történeti szakaszai Magyarországon. In: Hagyományok és megújulás. Válogatott tanulmányok a magyar mezővárosok történetéből. Debrecen 1995. 4-15. 26Főszerk. Paládi-Kovács Attila, Szerk. Flórián Márta: Táj. Nép, Történelem 1/1. In: Magyar Néprajz nyolc kötetben. Budapest 2011.9.; Szerk. Beluszky Pál: Magyarország történeti földrajza, I. k. (Studia Geographica, Dialóg Campus Tankönyvek Területi és települési kutatások 27.) Budapest-Pécs, 2005. 27-28. 125
