Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Orosz István: A magyar agrártörténet-írás múltja és mai lehetőségei

végén, majd újra erősödését az újkorban. A korai középkor urasági gazdaságait a szolgamunkára épülő prédiumokban, majd a jobbágyi robotra épülő majorságok kialakulását, fejlődésük megtorpanását, majd teljes kifejlődését a 18. században. A 19. század elején a jobbágy rendszer válságát, a megoldási javaslatokat, az úrbéres viszonyok magyar sajátosságait és ezek hatását a Közép- és Kelet-Európa országai között legradikálisabb jobbágyfelszabadításra, amely Magyarországon a 19. század derekán végbement. Kiváló írások elemezték a magyarországi tőkés agrárfejlődés sajátosságait, a mezőgazdaság regionális különbségeinek fokozódását, a kivándorlás és a parasztság felbomlásának összefüggéseit, a földtelen parasztság megrekedését a mezőgazdasági termelés keretei között, nagybirtokrendszer fejlődést gátló hatásait. A modern mezőgazdaság körülményeinek elemzése során sor került Magyarország helyének meghatározására, a mezőgazdaság részesedésének megállapítására a nemzeti jövedelemből, az átalakulás folyamatára az agrár technikában és technológiában, a társadalmi változásokra és a paraszti elégedetlenség formáira, az I. világháborúnak a mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatására stb.

A trianoni béke utáni Magyarország agrármúltjának legfőbb problémája: a harmadára csökkent ország terület struktúraváltásának megoldatlan kérdései. Az Európában szinte páratlanul nagyra nőtt szántóterület, de az erdők jó részének elveszítése, az avitt birtokmegoszlás megmaradása és a földreform elmaradása, a kisbirtokos parasztság soraiban a modernizáció csaknem teljes hiánya, a 3 millió koldus országa. A Monarchia védett piacáról a világpiacra kerülő magyar mezőgazdaság viszontagságai, a német befolyás fokozatos erősödése, mind témái lettek az agrártörténetnek.21

A szovjet befolyási zónába kerülésünk sajátos ellentmondásként tematikai bővüléssel járt együtt. Számos feldolgozása született a földreformnak, a termelőszövetkezetek kényszerű kialakításának, az ezt követő termelési hanyatlásnak, majd az 1970-es 80-as években a sajátos magyar utat követő gazdasági fellendülésnek bemutatásáról. Ma már tanulmányok tömege elemzi az 1990-es években kezdődő újabb átalakulást is.22

Kétségtelen, hogy az agrártörténet az I960-1970-es években a gazdaságtörténet részeként a magyar történetírás virágzó ágainak egyike volt, amely nemzetközi elismerésben is részesült.

A mai helyzetről nem mondhatjuk el ugyanezt. Mindenekelőtt lecsökkent azon történészek száma, akik napjainkban agrártörténcttel foglalkoznak. Ennek sokfé21 Mindezen folyamatok elemzésére lásd: Gunst Péter: Az agrártörténetírás Magyarországon 1945 után. In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965. 66. 23-66 .; U. ő: Die Agrargeschichtschreibung in Ungam 1945-1965. Agrártörténeti Szemle, 1965. Supplementum. István Orosz: Forschungsgebiete und Aufgaben in der Agrargeschichtschreibung in Ungam, Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte. 1980, 147-157.

22 Szerk. Estók János: Agrárvilág Magyarországon 1848-2002. Budapest 2004.; Varga Zsuzsanna: Az agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában. Budapest 2013.

124