Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Orosz István: A magyar agrártörténet-írás múltja és mai lehetőségei
Ezt tapasztalhatjuk az uradalomtörténet-írásban. Volt folytatása a dunántúli, felvidéki területeken működő uradalmak története kutatásának,15 de három más területen is jelentős továbblépés történt. A Domanovszky-tanítványok érdeklődési köre nem terjedt túl a feudális korszakon. Szabad György volt az első, aki a tőkés viszonyokba való átmenet kérdéseit is elemezte,16 majd azóta többen is hasonló utat jártak (Für Lajostól Kaposi Zoltánig),17 és a tőkés korszak sajátosságait kutatták. A Domanovszky-monográfiák többnyire a Dunántúllal és a Felvidékkel foglalkoztak. Az 1960-as évektől kezdve alföldi és erdélyi uradalomtörténetek is születtek (Szendrcy István, Oláh József, Imreh István és mások),18 s végül az uradalomtörténetben megjelentek a modem matematikai módszerek (Tóth Tibor és mások).19 Nagy lépést jelentett előre, hogy 1957-ben megszületett az Agrártörténeti Szemle és így az agrártörténeti írások publikálásának biztos bázisa teremtődött. A folyóirat az elmúlt 59 évben Európa jeles agrártörténeti periodikájaként működött, de nálunk szerkesztették a nélkülözhetetlen bibliográfiát, a Bibliographia Rerum Rusticarumot, s a mezőgazdaság és parasztság történettel foglalkozó könyvsorozatot: az Agrártörténeti Tanulmányokat.20 Széles körűvé váltak az agrártársadalom kutatási területei, időben és térben is. A vidék múltjának sok kérdése jelent meg az agrártörténet keretei között. A parasztfalu mellett a sajátos magyar viszonyokat tükröző mezővárosok, a jobbágyságtól mentes szabad paraszti közösségek, hajdúk, jászok-kunok, székelyek múltját is az agrártörténet ölelte fel. A vándorlásoktól és a honfoglalástól kezdődően napjainkig szélesedett az agrármúlt nagy gócpontjainak bemutatása. Kiváló elemzések mutatták be a pásztorélet, a honfoglalás és a letelepedés, a földművelés uralkodóvá válásának következményeit, a középkori és újkori agrárfejlődés nagy változásainak korszakait. A jobbágyrendszer megszületését, a középkori agrárforradalom magyarországi megjelenését, az ezzel kapcsolatos eszközváltást, a határhasználat átalakulását, a hozamokat, a regionális különbségeket a Dunántúl, az Alföld és a peremvidékek között. A jobbágyi kötöttségek fellazulását a középkor 15 Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében (1687-1787). Salgótarján 2005. 16 Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest 1957. 17 Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján. Budapest 1969.; Kaposi Zoltán: Uradalmi gazdaság és társadalom a 18-19. században. Budapest-Pécs 2000. l8Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Budapest 1968.; Oláh József: Az akasztó-vésztői uradalmak gazdálkodása a XIX XX. század fordulóján. Budapest 1975.; Imreh István: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Adatok a XVIII. század végi és a XIX. század eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról és a paraszti földek kisajátításáról. Bukarest 1956. 19Tóth Tibor: A nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Budapest 1977. 2U Orosz István: Az Agrártörténeti Szemle ötven esztendeje. Agrártörténeti Szemle (2008) 1-4. sz. 123 t ■
