Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Fehér György: Darányi Ignác, az agrárpolitikus

út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról” (1899: XLI. te.), és ugyanebben az évben „A gazdasági munkavállalkozásokról és segédmunkásokról” szóló (1899: XLII. te.) törvény, amely egyrészt a kisebb birtokosok és a cséplővállalkozók, másrészt pedig a cséplővállalkozóknál alkalmazott munkások jogviszonyát szabályozta. Ezt követte rövidesen „A dohánytermelők és a dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról” rendelkező 1900: XXIX. te. és „Az erdő-munkásokról” szóló 1900: XXX. törvény elfogadása. Az állami szerepvállalás fontosságát és „segítőkészségét” bizonyítandó, 1899-ben életbe lépett az FM 11180. számú rendelete, ami a munkások és munkavállalók közötti konfliktushelyzetek csökkentésére irányult. A jogszabály értelmében a gazdasági munkásközvetítést végző személyeket a községek és a törvényhatóságok jelölik ki, de miniszteri engedéllyel - üzleti alapon - magán-munkásközvetítők is tevékenykedhetnek. A munkásközvetítőket a Földművelésügyi Minisztérium munkásközvetítési osztálya segítette. A szociálpolitikai és munkajogi elemeket tartalmazó törvények sorát az 1907: XLV. te., a sok vitát kiváltó, „derestörvény” néven elhíresült jogszabály zárta.11

A századfordulón és az azt követő években a képviselőház több, tisztán szociálpoltikai szempontokat figyelembe vevő jogszabályt fogadott el. így a cselédek és más mezőgazdasági munkások helyzetén javítani szándékozó a „Gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról” rendelkező 1900: XVI. te., („koldustörvény”), ami a több millió igen kiszolgáltatott helyzetben élő munkavállaló életkörülményeinek emberibbé tételére szolgált. Ezt követte a „Gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról” szóló (1907: XLV1.) tv., amit történetírásunk a legutóbbi évtizedben egyértelműen pozitiven értékelt. Gyáni Gábor véleménye szerint e törvénnyel deklarálták először Magyarországon, hogy „a lakásépítés egyszersmind állami feladat”. Megállapítása szerint a szociálpolitika terén az agrárium mindig lépéshátrányban volt a várossal, az iparral szemben. Darányinak elévülhetetlen érdemeket tulajdonít a munkásházépítés állami hitellel való támogatásának politikájában: „Ez a lépése valóságos áttörést eredményezett a lakásügy terén”.11 12

Darányi meggyőződése szerint a termelés korszerűsítése mellett az ágazat helyzetét az értékesítés biztonságának megteremtésével lehet erősíteni. A kereskedelmi és vámszerződések megkötésekor a hazai termelők, a hazai piac védelmét tartotta szem előtt, ezáltal teremtve monopolhelyzetet a Monarchia piacán belül.

Szintén sikeres és évtizedekben mérhetően is pozitív hatással járt „A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről” szóló 1898. évi XXIII. te. elfogadása. A törvénybe foglalt elképzelés megszületésétől fogva pártfogolta a különböző célra - hitel, fo11 „A gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról”.

12 Gyáni Gábor: A szociálpolitika első lépései hazánkban: Darányi törvényei. In. Darányi Ignác emlékkonferencia. Szerk. Fehér György. Bp. 2000. 104-105.

11