Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Fehér György: Darányi Ignác, az agrárpolitikus

I

gyasztási, értékesítési stb. - szerveződő szövetkezetek állami forrással is megvalósuló támogatását. Darányi szerint a hitelszövetkezetek segítségével meg lehet menteni az adósságcsapdába került „kisembert”’. Magyarországon a szövetkezeti mozgalom megerősítését szorgalmazók szervezeteiket nemcsak gazdasági, hanem egyúttal szociális céljaik elérésére is fel kívánták használni. Darányi és gróf Károlyi Sándor nézetei e vonatkozásban meglehetősen közel álltak egymáshoz, és későbbi szoros együttműködésük egyik eszmei alapját ez jelentette. Darányi úgy képzelte, hogy a szövetkezeti mozgalom lesz az a kapocs, ami összeköti a birtokos osztályt és az alsóbb néprétegeket. Ilyen módon ismét létrejön az általa idillikusnak tartott állapot, amely valamikor a hűbéri társadalomban szerinte létezett.13

Miniszterként, a Gazdaszövetség elnökeként mindvégig nagy kitartással állt ki a politikai, gazdasági és szociális szempontokkal is indokoltnak tartott birtokreform mellett. Élete folyamán szerzett tapasztalat birtokában, a nemzet sorsát mind szélesebb összefüggésben látva jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyarság a Kárpát-medencében csak akkor tarthatja kezében biztosan a hatalmat, ha mindent megtesz saját maga szellemi és anyagi gyarapítása érdekében. Ezt az átfogó célt szolgálva dolgozta ki 1903-ban és 1909-ban telepítési és parcellázási tervét, amely elképzelése szerint az ország kritikus régióiban (Felvidék keleti része, Erdély) hozzájárult volna a földéhség csökkenéséhez. Politikai pályafutásának kudarcaként élte meg, hogy egyik törvényjavaslata sem került elfogadásra, sőt, azok még a parlamenti vita stádiumáig sem jutottak el.14 A későbbiekben írásaiban, beszédeiben elsősorban a birtokrendezés, pontosabban a telepítés és parcellázás elmulasztásának esetleges következményeire hívta fel a figyelmet. A két világháború között gyakran idézték az 1911-ben Kecskeméten mondott beszédében elhangzottakat: „Mi magyarok a Sybillák utolsó könyvénél tartunk. A mai, még kedvező alkalom alig fog visszajönni többé; ennek elmulasztása végzetes történeti hiba volna!”15 Ezt a végzetes hibát a magyar uralkodó elit elkövette, amit ő politikai kudarcként élt meg. Ez az esemény is bizonyította, hogy még egy sikeres miniszter mozgástere is korlátok közé van szorítva.

Darányi törvényeivel és gyakorlati intézkedéseivel a felmerülő problémák megoldására törekedett, ennek során a sikerek mellett kudarcok is érték, mozgásterét az uralkodó elit - amelynek ő is tagja volt - állította korlátok szabták meg. Nem tartozott az agrárius csoport közvetlen centrumához, nem sorolható az agrárius érdekeket feltétel nélkül szolgálók táborához. Személyében a gazdasági környezet változásait figyelembevevő, a körülményekhez alkalmazkodni tudó politikust ismerhettünk meg. Értéket teremtett, ami mellett eltörpültek hibái és

13 Fehér György: Darányi Ignác, a korszerű agrárpolitika első hazai képviselője. In: Magyar agrárpolitikusok a XIX. és XX. században. Szerk. Sípos Levente. Napvilág Kiadó, Bp. 2010. 78—79.

14 Erről részletesen Fehér György: Darányi Ignác birtokpolitikai elképzelései (1896-1909). In: Agrártörténeti Szemle (2007) 1-4. sz., 115-143.

l5Magyar Gazdák Szemléje, 1911. június hó, 343.

12