Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Fehér György: Darányi Ignác, az agrárpolitikus
Darányi miniszterségének időszakában korábban nem tapasztalt politikai támogatottságot élvezett az ágazat, és ezt kihasználva, a minisztérium rendkívül hathatós kezdeményezésére és irányításával, a mezőgazdaság fontos területeit érintő törvényhozói munka folyt. Ha a minisztersége alatt született 60 szaktörvényt és több mint 100 rendeletet annak tartalma szerint vizsgálnánk, akkor az első csoportban a korszerű gazdálkodást elősegítő ún. szaktörvényeket említhetjük. Ezt néhány példával illusztrálva említhetjük az 1896. évi szőlőrekonstrukciós törvényt (1896: V. te.)5, a borhamisítás ellen meghozott 1908: XLVI1. törvényt6, vagy az állattenyésztés súlyának növelésére, belterjes pályára állítására született jogszabályokat (1897: X. te.7, 1900: XVII. te.8, 1908: XLIII. te.9). A termelés modernizálásáért tett erőfeszítései során helyesen ismerte fel a tudomány és az oktatás jelentőségét a termelésben. Tudományos kutatóintézetek, ún. mezőgazdasági kísérletügyi állomások létrehozásával, a többszintű agrároktatás korszerűsítésével teremtette meg az átalakulás szellemi bázisát. Mindvégig kiemelt jelentőséget tulajdonított az ismeretek megszerzésének és átadásának. Ez utóbbi tekintetben fontos szerepet szánt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Az intézmény alapítóiratát 1896-ban ő látta el kézjegyével, és miniszterségének második szakaszában került átadásra (1907) a múzeum Európában egyedülállónak mondható monumentális épületegyüttese, amelyben a korszerű termelést segítő, és arra ösztönző kiállításokkal segítették a legfontosabb nemzetgazdasági ágazat fejlesztését. Jól érzékelte, hogy a műszaki, technológiai fejlesztés mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a termelésben részt vevő humánerőforrásoknak. A mezőgazdaságban foglalkoztatott több milliós agrárproletariátus gondjainak megoldatlansága nemcsak a termelés modernizálódását akadályozta, hanem a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen belső társadalmi békét is veszélyeztette. E két szempontot figyelembe véve törvényeiben a szociális és munkajogi kérdések megoldására és, kompromisszumokat keresve, e társadalmi feszültségek tompítására törekedett. Több oldalról is támadott ún. szociálpolitikai és munkajogi törvényei miatt akkor is és később is több támadás érte. Elsőként — a többi hasonló tartalmú jogszabály számára is alapul szolgáló - az 1898: II. te., az ún. „rabszolgatörvény” „a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról” került elfogadásra.10 A mezőgazdaságban foglalkoztatott és korábban egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben élők élethelyzetét javították, a szerződéskötés körül eddig tapasztalt visszaélések lehetőségét korlátozták az ún. munkajogi törvények. így került elfogadásra „A vízimunkálatoknál, az 5 „A phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdítása tárgyában”. 6 „A borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról”. 7„A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893. évi II. te. módosítása tárgyában”. 8„Az állatorvosi közszolgálat államosításáról”. 9„Az állattenyésztés fejlesztéséről”. 10 1898: II. te. „A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról”. 10
